Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KGST ÉS REFORM - Halm Tamás: Látványos szervezetet vagy célszerű működést?
lel való szakítás, továbbá az integráció megújítására korábban megfogalmazott elképzelések alkotó felhasználása. Gazdasági-társadalmi reformok a szocialista országokban Pécsi Kálmán a KGST átépítésének szükségességét elsősorban a szocialista országok némelyikében (kissé erőitetetten azt is mondhatnánk: súlyozott többségében) folyó reformfolyamatból vezeti le. Az egyes nemzet- gazdaságokban végbemenő átalakítások (melyek lényege, az ő szavaival: „a sztálini modellel történő szakítás, egy új, azt meghaladó, a világgazdasághoz kapcsolódó, a hatékonysági követelményeket figyelembe vevő, új emberközpontú szocialista gazdasági és politikai modell felépítése” — 69. 1.) azonban inkább a lehetőségét teremtik meg az együttműködés korszerűsítésének, hiszen annak szükségességét mind a tudomány, mind a — magyar — politika már évtizedekkel ezelőtt felismerte. (Erről bárki köny- nyen meggyőződhet, aki egy szakkönyvtár katalógusából a KGST-fiókot kihúzza...) Jóllehet az érintett szocialista országokban folyó modellváltásnak a cikkben szereplő összefoglalásával alapvetően egyetérthetünk, nem hallgathatjuk el néhány olyan kifogásunkat sem, amelyek bár apróságoknak tűnhetnek, lényeges kérdéseket érintenek. Pécsi Kálmán szerint célszerű lenne, ha valamennyi európai tagországban megszűnnék a népgazdasági tervek kötelező lebontásának rendszere, de „bizonyos, az újratermelésben alapvető fontosságúnak tekinthető termelési tényezőket illetően az állam fenntartja — sőt fenn kell tartania magának a közvetlen utasítás jogát”. (71 1.) Ennek az elképzelésnek az indokoltsága legalábbis megkérdőjelezhető, hiszen a szerző maga is jól tudja, hogy a kötelező tervlebontási rendszer megszüntetésével egyidejűleg a gazdálkodási viszonyrendszer középpontjába a nyereséget kell állítani. Ügy tűnik tehát, mintha ő maga sem bíznék eléggé abban, hogy egy árutermelő szocialista gazdaságban az állami gazdaságirányítás eléggé ügyesen tudja kezelni azokat a tőkés viszonyok közepette jól bevált eszközöket, amelyeknek segítségével sikerrel pótolhatók az olyan piacidegen, durva módszerek, mint a közvetlen utasítások.. . Szintén e helyütt kell említést tennünk egy másik, megítélésünk szerint a szocialista piacgazdaság kiépíteni kívánt új modelljébe nem illeszkedő elemről, a valutaárfolyamok meghatározásának javasolt (vagy előre látott?) módjáról: „Az állam a vállalatok számára meghatározza a nemzeti valuta külföldi valutákhoz viszonyított értékarányát. Döntő fontosságú, hogy mindegyik ország egyetlen egységes (felárak, koefficiensek nélküli) árfolyamot határozzon meg az egyes külföldi valutákhoz képest. Gyakor156
