Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Dunay Pál: Törekvések az atomfegyverek-kísérletek korlátozására (1958-1988)
atomcsendnek a békés célú robbantások betiltása is feltétele. A kérdés megoldása nem okozott gondot a Szovjetuniónak, amely egy teljes körű atomcsend egyezmény integráns részeként moratóriumot javasolt a békés célú nukleáris robbantásokra.28 Azért csak moratóriumról volt szó, mert a tárgyalások elején tisztázatlan volt, hogy az átfogó atomcsend-szerződést határozatlan időtartamra fogadnák el vagy csupán néhány évre kötnék meg. c) A francia és a kínai nukleáris kísérletek. Emlékezetes, hogy az 1960-as évek elején Franciaország nukleáris kísérletei olyan súlyosan aggasztották a Szovjetuniót, hogy erre hivatkozva újította fel robbantásait 1961-ben. Hruscsov szavai azonban talán bizonyítják, hogy az aggodalom oka nem a francia program volt: „Nyilvánvalóvá vált, hogy a: NATO szövetségesek között bizonyos szereposztás érvényesül: az Egyesült államok és Nagy-Britannia tárgyalásokat folytat a Szovjetunióval a kísérletek beszüntetéséről, így akadályozzák azt, hogy a Szovjetunió tökéletesítse nukleáris fegyereit, míg Franciaország ezalatt egyik nukleáris eszközét robbantja fel a másik után. Világos, hogy bármelyik NATO állam atomfegyver-kísérletének eredményei bekerülnek a NATO közös; imperialista serpenyőjébe.”29 Nyilvánvaló tehát, hogy a Szovjetuniót — mint korábban Nagy-Britannia esetében — itt sem az aggasztotta, hogy Franciaország rohamléptekben éri utol nukleáris technikájának fejlettségét, hanem a francia robbantások hatása a kelet—nyugati erőviszonyokra. Franciaország 1966-ban kivált a NATO katonai szervezetéből. A hadászati erőegyensúly elérése az Egyesült Államokkal az 1960-as évek végén pedig megnyugtatta a Szovjetuniót. Amikor 1974-ben megállapodott fő ellenfelével a föld alatti nukleáris fegyverkísérletek maximális hatóerejének korlátozásáról, érezhetően nem aggasztotta, hogy Franciaország az adott határt többszörösen meghaladó erejű robbantásokat is végrehajthat. Ennek több oka lehetett: egyrészt úgy vélhette, hogy a mégoly intenzív francia nukleáris fejlesztés sem veszélyezteti e> téren a kisebb atomhatalmakkal szemben élvezett előnyét, másrészt meggyőződhetett arról, hogy a meghatározott 150 kilotonnás maximum lényegesen nem korlátozza katonai célú kísérleti robbantásait. Bizonyos időszakban a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság igen ellenségesen állt szemben egymással, komoly aggodalmat a kínai kísérletek folytatása mégsem keltett Moszkvában. Egyrészt a napjainkig végrehajtott alig több mint harminc robbantás nem szolgálhatott elegendő katonailag fontos információval. Másrészt a két ország szakításáig a, Szovjetunió pontosan tudta, hol tart a kínai haditechnika fejlődése, márcsak azért is, mert hordozóeszközeit szovjet modellek alapján fejlesztette ki.30 117’
