Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1989 (16. évfolyam)
1989 / 1. szám - KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEK - Dunay Pál: Törekvések az atomfegyverek-kísérletek korlátozására (1958-1988)
Mindezek alapján bizonyosnak tekinthető, hogy katonailag nem lehetett aggályos az az 1977—1980-as tárgyalásokon tett szovjet politikai engedmény, amellyel hozzájárult ahhoz, hogy a teljes körű atomcsendet az említett két kisebb nukleáris hatalom részvétele nélkül is hajlandó megkötni. Köztudott, hogy az ilyen jellegű szerződések különleges események esetén lehetővé teszik a visszalépést a szerződéstől. Egybehangzó az államok véleménye arról, hogy ilyennek kell tekinteni azt, ha egy, a szerződésben részt nem vevő állam magatartása fenyegeti az egyezmény megkötésekor fennállott katonai erőegyensúlyt. Például, ha a teljes körű atomcsend szerződés fennállása alatt Franciaország egy ma elképzelhetetlen intenzitású robbantási kísérletsorozatba kezdene, ez oka lehetne az egyezmény felmondásának. Tény az, hogy a szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási megállapodások kapcsán a szerződésben részt nem vevő államok katonai erőinek figyelembe vétele vagy figyelmen kívül hagyása mindig szolgált érvekkel az adott megállapodás híveinek, illetve ellenfeleinek.31 Az 1970-es évek végén mindkét fél magatartásának következményeként a szovjet—amerikai enyhülés folyamatosan megtorpant.32 Az 1981- ben hivatalba lépett új amerikai kormány fegyverzetkorlátozási prioritásai között nem szerepelt az atomfegyver-kísérletek radikális korlátozása vagy betiltása. Jól mutatták ezt Eugene Rostownak, az Egyesült Államok fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatala igazgatójának a szavai a genfi Leszerelési Bizottság ülésén, 1982 februárjában: „Míg az átfogó atomcsend a továbbiakban is az Egyesült Államok hosszú távú fegyverzetellenőrzési politikájának részét képezi, nem hisszük azt, hogy a jelen körülmények között az atomfegyver-kísérletek teljes körű tilalma elősegíthetné a nukleáris fegyverek fenyegetésének csökkentését vagy a nukleáris erőegyensúly fenntartását.”33 Ez az álláspont sok országban keltett ugyan ellenérzést, a Szovjetunió pedig igen határozottan elutasította azt, de akkor ez valójában tökéletesen beleillett a fagyos kelet— nyugati légkörbe. Változás ebben akkor történt, amikor az 1985-ben hivatalba lépett szovjet vezetés leszerelési politikájának központi elemévé tette az atomfegyver-kísérletek teljes körű megtiltását. Az e téren megnyilvánuló — a korábbi évekhez képest páratlan — szovjet kezdeményezőkészség az Egyesült Államokat nemzetközileg védekező helyzetbe szorította. A legnagyobb jelentőségű, konkrét lépés e folyamatban az 1985. augusztus 6-án megkezdett és 1986 végéig többször meghosszabbított atomfegyver-kísérleti moratórium volt. Az Egyesült Államok ehhez nem csatlakozott — az okokra később még visszatérünk — ám szükségesnek tartotta, hogy ezt körültekintően megindokolja. Arra hivatkozott, hogy a 118
