Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - KELET-NYUGATI ÚJSÁGÍRÓ-TALÁLKOZÓ BUDAPESTEN - Berecz János: A glasznoszty és a kelet-nyugati kapcsolatok

junk, megegyezzünk, és a megegyezéshez ne csak külső biztosítékokat, hanem belső bizalmat is teremtsünk az ellenőrzés folyamán. A jelenlegi helyzetben tehát találhatunk közös emberi, erkölcsi normákat, amelyeket elfogadunk, és a közvélemény tájékoztatásával, erősítésével nemcsak elfogadhatjuk, hanem életformává is tehetjük azokat.

Ehhez, persze, valamennyi fél nyitottsága szükséges. Segítsünk tehát egymásnak a nyitottság növelésében! Segítsünk türelmes tapasztalatcserével és elfogulatlan dialógussal. A türelmetlenség és az előítélet görcsöket okoz és bizalmatlanságot szül.

Itt, Európában, még pontosabban Helsinkiben valami jót találtunk a hetvenes évek közepén. Azóta próbáljuk folytatni is és élni vele, néha még lassan, néha elhúzódó tárgyalásokkal, néha nehéz kompromisszumokkal, néha feszültségteremtő helyzetfeltárással is, de mégiscsak a helsinki folyamat életképességét bizonyítva.

A glasznoszty és a helsinki folyamat születési helyüket tekintve sem állnak távol egymástól. Tartalmukban pedig egyenes rokonok. Erősítik egymást, átsegítik egymást a zökkenőkön.

Mi, magyarok, így gondolkodunk a glasznoszty nemzetközi dimenzióiról, de nem közömbös az sem, hogy megfelelünk-e szellemének saját gyakorlatunkban? Sommásan válaszolva: túlnyomó többségében igen, jó- néhány esetben nem. Hiszen köt még bennünket a múlt, meghatározzák magatartásunkat a lehetőségek, és befolyásolja a magatartásunkat a jövőért érzett különböző felelősség. Mi magunk a reform útját járjuk; gyötrődve, belső vitával és tapasztalatok nehéz feldolgozásával.

Két évtizede a gazdaságirányítás reformjával kezdtük, azóta akadozva ugyan, de ennek útján haladtunk, és ma már meggyőződésünk, hogy egész társadalmi életünket át kell fognia a reformnak. Ezért szólunk mi, a gazdasági reform továbbvitele mellett, a politikai intézményrendszer reformjáról és az ideológia megújulásának szükségességéről is.

Ez utóbbinak az a lényege, hogy ideológiai meggyőződésünk és tételeink nem lehetnek gátak, béklyók, hanem a szabad gondolkodás kibontakozásának a lehetőségét kell biztosítaniuk.

Az emberek, nembéli lényegük okán mindig programokat, terveket készítenek, alternatívákat keresnek, azaz előre (is) gondolkodnak. Intenzívebben teszik ezt olyan sorsfordító időszakokban, mint napjaink. Terveznek, gondolkodnak egyénileg is, különböző közösségekben, csoportokban is. Ezért úgy gondoljuk, hogy minden területen, beleértve a szűkebben vett glasznoszty, tehát a tájékoztatás, a nyilvánosság területét is, egyszerre szükséges alulról és felülről építkeznünk.

Bármiféle társadalom elképzelhetetlen valamiféle központi irányító intézmény nélkül, amelynek létrejötte demokratikus úton kell, hogy tör109