Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - KELET-NYUGATI ÚJSÁGÍRÓ-TALÁLKOZÓ BUDAPESTEN - Berecz János: A glasznoszty és a kelet-nyugati kapcsolatok

ténjék. Mindazonáltal a társadalom különböző rétegeinek, csoportjainak van olyan mozgása is, amely sajátos érdekeiknek kifejezésére sarkallja, azok képviseletére és érvényesítésére bíztatja őket.

Bármelyik csoport vagy egyén érdekeinek képviselete jogos, ha következetesen figyelembe veszi az alkotmányos rendet, a nemzet sajátos érdekeit, az ország felvirágoztatásának kötelezettségét. Természetesen ezen imperatívum kialakítása is demokratikusan, képviseletek útján, a politikai erők programjainak kifejezése révén kell, hogy történjék.

Magyarországon vannak és megjelennek a Magyar Szocialista Munkáspárt programjától eltérő álláspontok és nézetek is. Bármiféle ilyen program vagy nézet, álláspont megítélésében minket nem az vezet, hogy ki mondja, hanem az, hogy mit mond, és ezt hogyan teszi. Ha egy társadalmilag jelentős fajsúlyú vélekedés alapvetően igaz, a politikai vezető párt gyengeségét bizonyítaná, ha nem tudná ezt felismerni és nem lenne képes ezt az igazságot integrálni a nemzet értékei közé. De mindezt — még egyszer hangsúlyozom — szigorúan az alkotmány keretei között. E keretekből, természetesen, ki is lehet törni, de akkor szembetalálja magát az illető a népképviselet által alkotott törvénnyel.

E folytonos nézetmegméretés lefőbb eszköze a dialógus, és mi most mindenkivel párbeszédben vagyunk, aki ebben a helyzetben, a gazdasági, társadalmi kibontakozás, a gazdasági stabilizációs program megvalósítása érdekében gondolkodik, azért cselekszik és azért lép fel.

Ebben a nagy munkában növekszik nálunk is a sajtó szerepe. Vitával, útkereséssel és néha feszültségekkel. A feszültség vagy ellentmondás a helyzet természetéből ered, megrettenni, megijedni tőle nem szabad. Minden esetben az a kérdés, hogy megtaláljuk-e a dialógusban azt a szellemet és azt a módszert, amellyel oldjuk az ellentmondásokat, levezetjük a feszültségeket, és közösen szolgáljuk a magyar nemzet haladását, progresszióját, a szocializmus építését.

A nemzetközi sajtót a kölcsönös megismerés nélkülözhetetlen eszközének tekintjük. Ha nincs tere a működéshez, akkor terjed a félreértés, a félremagyarázás, ami csak kárt okoz. A jó sajtó felelősséggel törekszik a kölcsönös megismertetésre és a nem is olyan régen dívott befeketítés helyett felelősen azt kutatja, ami a valóságban van. Ehhez természetesen biztosítani kell az utazás szabadságát, a megismerés lehetőségét, a kapcsolatok szélesítését. Talán nem elsietett dolog azt mondanom, bizonyára eljutottunk immár oda, hogy a megismerésre való törekvés nem tölti ki teljesen hivatásunkat, a kölcsönös megértés elősegítését és szolgálatát kell célul tűznünk.

Sokféle tapasztalatból leszűrve állítom, hogy jónéhány esetben a meg nem értés az oka a szembenállásnak. Ugyanis mindenki a saját tapaszta110