Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Kádár Béla: A külgazdaságorientált struktúrapolitika és szakosodás külpolitikai és gazdaságdiplomáciai összefüggései
esetében már az alkuerőasszimetria miatt sem lehet pusztán vállalatgazdasági feladat, a transznacionális vállalatok nemzetközi fellépési sajátosságai igen változatosak, gyakorta eltérnek a vezető tőkésországok hivatalos külpolitikai vonalvezetésétől. A nemzetgazdaságnyi méretű nagyvállalatokkal való kapcsolatok kiépítése, ápolása, szervezeti-koncepcionális sajátosságaik kiaknázása nemzetközi tapasztalatok szerint mozgástértágító, manőverképességjavító tényező, amelyet célszerű integrálni á külpolitikai-külgazdasági stratégiába. A magyar külgazdaságpolitikában mindez- ideig hiányzó dimenziót jelent az egyes nagyvállalatokkal kialakított viszony stratégiai célrendszer keretében való alakítása, a szelektív nagyvállalati partnerválasztás gyakorlata. Ilyen nagyvállalati külpolitika feltétlenül szükséges a magyar növekedési folyamat és külgazdasági kapcsolatok szempontjából kulcsfontosságú világgazdasági szektorokban, így a mezőgazdasági gépgyártásban, a járműiparban, a gyógyszeriparban, az alumíniumiparban, az elektronikában. A viszonyiatirányítás kérdései Általános összefüggések A nemzet-államok közötti gazdasági kapcsolatok befolyásolása és ellenőrzése a külgazdasági irányítás és a külpolitika leghagyományosabb területe. Az egyes államok közötti bilaterális gazdasági kapcsolatokban fejeződnek ki a leginkább tapasztalhatóan és a legerőteljesebben az esetleges ellentétes gazdasági és politikai érdekek, az együttműködésben részt vevő országok közötti erő- és érdekaszimmetriákból adódó problémák. Az államközi gazdasági kapcsolatok irányításának jelentősége különösen olyan történelmi korszakban kap nagyobb hangsúlyt, amikor a nemzetközi erőviszonyok jellege nem teszi lehetővé vagy racionálissá a katonai erő vagy politikai nyomás alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban. Hosszabb távon az állam gazdasági szerepének erősödése és a külgazdasági kapcsolatok állami befolyásolásának kiterjedése ugyancsak növeli a viszonylatirányítás külgazdaságstratégiai szerepét. A viszonylatirányítás külgazdasági jelentőségének növekedése mellett e szerepkört az egyes nemzetállamok társadalmi-gazdasági környezetének, célrendszerének sajátosságai jellegzetesen árnyalják. Lényegében passzívabb viszonylatirányítási rendszer tapasztalható olyan kis- és közepes országok esetében, amelyek politikailag lemondanak a döntési szabadságról a külkapcsolatokban, külpolitikai és külgazdasági mozgásaikat valamely nagyhatalom védernyője alatt alakítják ki s tár89
