Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Erdélyi András: A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejöttének körülményei
1935-ben tartott 7. kongresszusának határozatait, amelyek kiemelt figye- met szenteltek a fasizmus jellemzésének. A kongresszus megállapította, hogy a fasizmus nemzetközi veszéllyé vált, a legveszedelmesebb ellenséggé, amellyel a nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalom valaha is szembekerült. Mind a Komintern fenti értékelése, mind pedig az események azt mutatták, hogy a fasiszta agresszió elleni küzdelem a 2. világháború 1939 szeptemberében történt kitörésétől fogva igazságos, felszabadító háború jellegét öltötte. Ezt nem volt képes elhomályosítani az a nyugati politika sem, amely az agresszor bátorításának müncheni irányvonalában és abban a törekvésben öltött festet, hogy Németországot a Szovjetunió elleni agresszió felé tereljék. A háború megindulását követően — a Komintern 7. kongresszusának állásfoglalásával összhangban — a tőkés országok dolgozói számára az antifasiszta, az általános demokratikus célkitűzések váltak a fő feladattá. Írásunk nem terjedhet ki annak a bonyolult helyzetnek az ismertetésére, amelyet a szovjet—német megnemtámadási szerződés nyilvánosan ismert ténye (a szerződéshez csatlakozó titkos kiegészítő jegyzőkönyv abban az időben még nem volt ismeretes!) okozott a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalomban, a demokratikus érzelmű tömegek körében. Ennek megnyilvánulása volt az is, hogy a Komintern és a kommunista pártok — a szovjet megnyilatkozásoknak megfelelően és saját korábbi állásfoglalásaikkal ellentétben — 1939 októberében és novemberében a háborút már sommásan mindkét részről imperialista, igazságtalan és reakciós háborúként jellemezték és — a német propagandaszólamokkal akarva-akaratlanul egybecsengve — az azonnali béke követelését állították előtérbe.22 Később az európai fasiszta hódítások által előidézett események gyakorlatilag túlhaladták a konfliktus első hónapjaiban felmerült és meg nem válaszolt kérdések aktualitását: a megszállt országokban össznépi antifasiszta ellenállás bontakozott ki, a Szovjetunió elleni német támadás következtében még egyértelműbbé vált a helyzet, létrejött az az objektív alap, amelyen hamarosan megszületett a Szovjetuniót, Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat tömörítő Hitler-el- lenes antifasiszta koalíció. A szovjet— német megnemtámadási szerződéshez kapcsolódó kétoldalú politikai, katonai és gazdasági megállapodások természetellenesek voltak abban az értelemben, hogy bennük nem egyszerűen két eltérő világnézetet képviselő fél közötti kompromisszumról, megegyezésről, modus vivendiről volt szó, hanem a társadalmi haladást a zászlajára tűző állam és annak halálos ellensége, az újkori barbárságot megtestesítő nácizmus közötti szorosabb együttműködést jelentették. Ez az érzés bizo80
