Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Erdélyi András: A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejöttének körülményei
metország és a Szovjetunió kormánya kölcsönös tanácskozásokat fog tartani a szükséges intézkedésekről.”20 A szeptember 1-jén kitört, és korabeli szovjet szóhasználattal élve második imperialista világháborúnak nevezett konfliktusból tehát a Szovjetuniónak egyelőre sikerült kimaradnia, s kihasználva a két imperialista tábor közötti ellentéteket, valamint a hitleri Németország nagyfokú érdekeltségét a vele való kapcsolatok normalizálásában, megragadta a kedvező történelmi pillanatot a fiatal szovjet állam elleni intervenciót követően elvesztett egyes területek visszaszerzésére. A Szovjetunióhoz visz- szakerült területek döntő többségükben ukrán és belorusz lakosságúak voltak. A szovjet—német határmegállapodás alapján kialakított államhatár pedig nagymértékben egyezett az Entente által 1919-ben javasolt Curzon-vonallal. A szovjet—német kapcsolatok ezen időszakának eseményei szemléletesen ábrázolták a szovjet külpolitika e kényes szakaszának minden bonyolultságát. A szovjet—német kapcsolatok látványos megváltoztatását kísérő nyilvános külpolitikai megnyilatkozások között megemlítjük Mo- lotovnak a Legfelsőbb Tanács 5. rendkívüli ülésszakán, október 31-én elmondott beszédét is. Ebben a szovjet külügyi népbiztos többek között kijelentette: „Lengyelország uralkodó körei nem keveset kérkedtek államuk ’szilárdságával’ és hadseregük ’erősségével’. Elegendőnek bizonyult először a német hadsereg, azután a Vörös Hadsereg gyors csapása Lengyelországra, hogy a versailles-i szerződés e szörnyszülöttéből, amely a nem-lengyel nemzetiségek elnyomásából állt, ne maradjon meg semmi.. . Jelenleg, ha az európai nagyhatalmakról beszélünk, akkor Németország az az állam, amely a háború gyors befejezésére, a békére törekszik, vi- szont”Anglia és Franciaország, amelyek még tegnap az agresszió ellen harcoltak, a háború folytatását akarják, a békekötés ellen vannak. ... Anglia és Franciaország kormányzó körei az utóbbi időben megkísérlik, hogy úgy tüntessék fel magukat, mint akik a népek demokratikus jogaiért, a hitlerizmus ellen harcolnak. .. .A hitlerizmus ideológiáját, mint minden más ideológiát, lehet elismerni vagy lehet tagadni, ez — politikai nézet dolga. De mindenki megérti, hogy ideológiát nem lehet erőszakkal megsemmisíteni, nem lehet háborúval elpusztítani, ezért nemcsak esztelen, de bűnös dolog is olyan háborút viselni, mint a hitlerizmus ’megsemmisítésére' indított háború, amely a ’demokráciáért vívott harc’ hamis cégére alatt folyik.”21 A fenti állásfoglalások azt mutatták, hogy a szovjet vezetés nem mérte fel teljes mélységében az akkor kialakulóban lévő nemzetközi helyzet valamennyi összefüggését, vagy legalábbis nem adott annak nyilvános kifejezést. Figyelmen kívül hagyta a Kommunista Internacionálé 79