Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - Erdélyi András: A szovjet-német megnemtámadási szerződés létrejöttének körülményei

balti térséget a szovjet befolyási övezet részévé teszi. E kérdések rendezésére Ribbentrop szeptember 27—29. között ismét Moszkvába látogatott. Szeptember 28-án szovjet—német határ ki jelölési és barátsági szerződést írtak alá:

„A Német Birodalmi Kormány és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya a volt lengyel állam összeomlása után kizárólagos feladatuknak tekintik a béke és a rend helyreállítását ezeken a területeken és a békés élet biztosítását az ott élő népek számára, összhangban nemzeti sajátosságaikkal. E célból az alábbiakban állapodtak meg:”

1. A két kormány a volt lengyel állam területén saját nemzeti érdekei határaként a mellékelt térképen bejelölt vonalat állapítja meg;

2. Mindkét fél e határt véglegesnek ismeri el és visszautasítja harmadik Hatalmak bármiféle beavatkozását e rendezésbe;

3. A közigazgatás szükségessé vált átszervezését e határvonaltól nyugatra a német kormány, keletre pedig a szovjet kormány hajtja majd végre;

4. A két kormány e rendezést a népeik közötti baráti kapcsolatok fokozatos fejlődése szilárd alapjának tekinti;

5. A jelen szerződés aláírásakor hatályba lép. A ratifikációs okmányok cseréjére mihamarabb, Berlinben kerül sor.

Ugyanezen alkalommal több más okmány is született. Ezek között volt egy titkos kiegészítő jegyzőkönyv, amely szerint „az 1939. augusztus 23-án aláírt Titkos Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. pontja úgy módosul, hogy a litván állam területe a Szovjetunió befolyási övezetébe, Lublin tartomány és Varsó tartomány részei viszont Németország befolyási övezetébe kerülnek”.

A sajtóban közzétették a két kormány Nyilatkozatát: „Azt követően, hogy a Német Birodalmi Kormány és a Szovjetunió Kormánya a ma aláírt szerződés révén véglegesen rendezte a lengyel állam összeomlásából fakadó problémákat és így Kelet-Európábán megteremtették a tartós béke biztos alapját, kölcsönösen azon meggyőződésüket fejezik ki, hogy valamennyi nép valódi érdekeit szolgálná a háborús állapot megszüntetése, amely egyrészről Németország, másrészről Anglia és Franciaország között áll fenn. Ezért mindkét kormány, ha erre alkalom nyílik, közös erőfeszítéseit, más baráti hatalmakkal együttesen, e cél mielőbbi elérése érdekében fogja kifejteni.

Ha azonban a két kormány erőfeszítései eredménytelenek maradnak, ez azt a tényt bizonyítja, hogy a háború folytatásáért Anglia és Francia- ország a felelős, aminek következtében a háború folytatódása esetén Né78