Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - Demus László: A magyar külpolitika hozzájárulása az európai biztonság és együttműködés folyamatához

megváltoztatta a helyzetet. Ha számszerűsíteni lehetne, ma bizonyosan túlsúlyban lennének azok a nyugati együttműködési kezdeményezések, amelyeket nem a szocialista szövetség belső bomlasztásának szándéká­val terjesztenek elő, hanem a kölcsönös érdekekre figyelemmel. Termé­szetesen a mai viszonyok között is élnek még olyasfajta indirekt próbál­kozások, amelyek mögött nyugati részről megosztási szándékot is fel le­het tételezni. Ilyennek tekinthető például Magyarország „bezzeg ország”- szerű ábrázolása a nyugati sajtó egy részében, amely mögött a szocialista partnerekben ébresztendő kételyek szándékát is fel lehet fedezni. Ám ma­napság nem ez a differenciálás jellemző, hanem a szövetségi rendszer­hez tartozás és az egyes országok egymástól eltérő fejlettségi szintjének, jellegének kölcsönös tudomásulvétele és elfogadása. Természetes és szük­ségszerű fejlődési iránya ez korunknak, fontos szempontja a nemzetközi kapcsolatok realista szemléletű alakításának. A magyar diplomácia nemcsak a magas szintű politikai megbeszélé­sek kereteit használta fel a záróokmány végrehajtásának kétoldalú kap­csolatfejlesztés révén történő előrevitelére. A magas szintű tárgyalásokon kifejezett elvi egyetértést a gyakorlat nyelvére fordította. Ezt a célt szol­gálta az 1976. második felében elindított magyar kezdeményezés, mely­nek keretében 19 tőkés ország kormányának diplomáciai úton ún. relációs javaslatot adtunk át. A javaslatok egyrészt tükrözték a magyar érdekek­nek megfelelő kétoldalú kapcsolatépítési irányokat, másrészt az együtt­működés szélesítését célzó javaslatok egyben a záróokmány ajánlásainak, rendelkezéseinek végrehajtását is jelentették. Javaslataink szerkezete, az együttműködési témák felsorolása egyrészt követte így a záróokmány szerkezetét, másrészt az adott országgal meglévő kapcsolatok szintjéhez, konkrét feladataihoz igazodott. Az első eredmények és tapasztalatok alapján 1978 végén és 1979 fo­lyamán a magyar kormány újabb javaslatköteget tett le az érintett or­szágok asztalára, amelyek — mindenekelőtt a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok kérdéseiben — tovább gazdagították, újabb elemekkel egé­szítették ki a korábbi kezdeményezéseket. 1986 tavaszán Magyarország megismételte diplomáciai akcióját, újból emlékeztetőket juttatott el 19 tőkés országnak, javasolva többek között a magas szintű politikai érint­kezések gyakoribbá tételét, a gazdasági együttműködés korszerű formái­nak elterjesztését, egymás kulturális értékeinek jobb megismerését, a tu­dományos, a tájékoztatási, a sport és az idegenforgalmi kapcsolatok bőví­tését. Javaslataink kidolgozásánál a kétoldalú kapcsolatainkban elért ko­rábbi eredményeinkre, valamint az időközben lezajlott sokoldalú EBEÉ- találkozók, szakértői tanácskozások tapasztalataira, hasznosítható javasla­taira támaszkodtunk. A magyar diplomáciai kezdeményezés sajátossága, 42

Next

/
Thumbnails
Contents