Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
Jóllehet a két ország között kialakult a legfelsőbb szintű politikai párbeszéd, jelentős tudományos, katonai együttműködés valósult meg, a COCOM-listán Kínát a baráti, el nem kötelezett országok közé sorolták, de az Egyesült Államok a technológiai transzfert — politikai megfontolások alapján — adagolja, a szűkös kínai exportárualapot pedig kvótákkal sújtja. A kapcsolatok lendületesebb fejlődésének fő akadálya azonban a tajvani kérdés rendezetlensége. Bár az Egyesült Államok már 1972-ben elismerte a KNK-t, s a két ország 1982-ben közös nyilatkozatot adott ki a tajvani kérdésről, a valóságban az amerikaiak változatlanul széleskörű kapcsolatokat tartanak fenn a szigettel és korszerű fegyverekkel látják el hadseregét. A nyolcvanas években a kínai—amerikai viszonyban felszínre került néhány lappangó ellentét (Észak—Dél-viszony, fegyverkezés, SDI, Dél-Afrika, Közel- és Közép-Kelet, Közép-Amerika), miközben néhány más kérdésben (Afganisztán, Kambodzsa) az álláspontok továbbra is egybeestek, vagy közel álltak egymáshoz. Kína és Nyugat-Európa kiegyensúlyozottan alakuló kapcsolatai csak részben képesek pótolni a kínai—amerikai viszonyban támadt űrt. E körülmények is indokolják, hogy Kína elsőszámú külgazdasági partnere tartósan Japán. E viszony objektív gazdasági érdekazonosságokra, a két gazdaság komplementer jellegére épül, s alátámasztják történelmi, kulturális tradíciók is. Kína és a Nyugat gazdasági kapcsolataira azonban jellemző, hogy a Kínába beáramlott külföldi tőke és technológia jórészt hongkongi és más külföldi illetőségű kínai forrásokból ered. A kínai külpolitika említett módosulásában fontos szerepe volt annak a felismerésnek, hogy a Nyugat melletti stratégiai elkötelezettség korlátozta volna Kína nemzetközi cselekvési szabadságát, leértékelte volna az ország nemzetközi pozícióit. A nyitási politika kezdeti egyoldalúságának átértékelése mögött az is meghúzódott, hogy a kommunista pártok, a szocialista országok, a haladó mozgalmak körében Bandung óta kialakult Kína-képben megszaporodtak a negatív vonások az egyoldalú nyugati kapcsolat, a Vietnam elleni 1979-es katonai akció, a reakciós rendszerekkel fenntartott kapcsolatok miatt. A Szovjetunió kínai megítélése is értetlenséget váltott ki, hiszen a hivatalos kínai nyilatkozatok csak 1985 tavasza óta ismerik el a Szovjetuniót ismét szocialista országnak. Mindez nehezítette Kína számára a diverzifikáltabb nemzetközi kapcsolatrendszer kiépítését. Szerepet játszott az átértékelésben természetesen az is, hogy a nyl28
