Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
tív elem, melynek erősödését a kormányzat elsődlegesen gazdasági eszközökkel maga is ösztönzi. A gazdasági reform igazán bonyolult területe változatlanul az ún. városi reform. Ma már reálisabban ítélik meg e reform végrehajtásának esélyeit is. „Most úgy látszik, hogy az új mechanizmus kereteinek kialakítása az eredetileg tervezettnél valamivel hosszabb időt igényel” — állapította meg Csao Ce-jang.23 A Központi Bizottság beszámolójának tanúsága szerint folytatni kívánják a vállalati önállóság erősítését a tulajdonjog (állami tulajdon) és a gazdálkodási jog szétválasztásának elve alapján; ösztönözni fogják a horizontális belgazdasági kapcsolatrendszer kiépülését; az értéktörvény érvényesülését; az árugazdaság, a többelemű piac (a termelőeszközök, a tőke, a munkaerő, a technika, az információ és az ingatlan piaca) fejlődését; árreformot és új jövedelempolitikát szándékoznak bevezetni. A központi tervezés eszközét a jövőben sem kívánják feladni, de az állam közvetett eszközöket alkalmazó, makroszintű szabályozó szerepét akarják erősíteni. Az állami beavatkozás logikájára jellemző a beszámolónak az a formulája, miszerint „az állam szabályozza a piacot, a piac orientálja a vállalatot.” Fenn szándékoznak tartani a gazdaság többszektorúságát, úgy, hogy az állami és a szövetkezeti tulajdon meghatározó szerepét megőrizve még szélesebb teret nyitnak a magánvállalkozásnak. (1987-ben városi és a falusi magánszektor 18,8 millió főt foglalkoztatott.) Ennek érdekében „némely össznépi tulajdonban lévő kisüzemnek a tulajdonjogát át lehet ruházni kollektívákra vagy magánszemélyekre, kompenzációs alapon, vagy bérleti formában.”24 Javítani kívánják a külföldi működő tőke beáramlásának feltételeit, gyarapítani a kínai-külföldi vegyes vállalatok és a tisztán külföldi tulajdonú vállalatok számát. Továbbra is a korszerűsítés és a reformok elengedhetetlen feltételének tartják a nyitás szélesítését. Hangsúlyozták azt is, hogy a tulajdonformák változatossága az elosztási formák sokszínűségével jár együtt (kamat, osztalék, vezetői kockázatvállalási pótlék, nem munkából származó jövedelem stb). A társadalmi igazságosságot adópolitikával és szankciókkal kívánják érvényre juttatni. A beszámoló — külföldi tapasztalatokra hivatkozva — óva intett a túlfogyasztás veszélyétől, „amely súlyos nehézségeket okoz a reformnak, és végső soron a lakosság életszínvonalának hanyatlásához vezet.” 16
