Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye

A reformpolitika meggyorsításának és elmélyítésének igényét jelzi, hogy a kongresszus napirendre tűzte a politikai mechanizmus reformjának kérdését, a KB beszámolója külön fejezetben foglalkozott vele, megálla­pítva, hogy e terület reformjához megértek a feltételek. A politikai rend­szer reformjának szándéka nem mai keletű. Teng Hsziao-ping már 1930 augusztus 18-án sürgette az előrelépést, a Politikai Bizottság kibővített ülésén elmondott beszédében. A kínai reformirányzat a gazdasági és a politikai reformokat kezdet­től szerves egységnek tekintette. Elvi és gyakorlati szempontból egyaránt lényeges, hogy a kongresszus megerősítette a reformpolitika gazdasági és társadalmi-politikai aspektusainak szoros összefüggését és kölcsönhatását. ,,A politikai mechanizmus reformja nélkül a gazdasági mechanizmus re­formja sem járhat végső sikerrel” — állapította meg Csao Ce-jang. A kérdést tárgyalva a KB beszámolója határozottan állást foglalt két alapvető kérdésben. Elutasította „a 'háromféle hatalom megosztásán’ alapuló többpárti, rotációs kormányzás nyugati rendszerét”, s egyúttal félreérthetetlenné tette, hogy a megreformált politikai rendszer centru­ma is a Kínai Kommunista Párt lesz, mely irányító szerepét érvényesíte­ni fogja a társadalom életének minden területén. A jelenlegi kínai politikai rendszer legkirívóbb fogyatékosságait a beszámoló a hatalom túlzott koncentrációjában, a bürokrácia súlyosságá­ban és a feudális maradványok továbbélésében jelölte meg. A tervezett változtatások közül a legfontosabb a párt, valamint az állam, a gazdál­kodó szervezetek, a társadalmi- és tömegszervezetek funkcióinak szétvá­lasztása. Ez is mutatja, hogy Kínában a politikai mechanizmus reformja — részben az elmaradott közállapotok, részben a visszahúzó erők miatt — még meglehetősen a kezdetén tart. Jellemző, hogy csak most, a XIII. kongresszus határozata nyomán tervezik általánossá tenni azt az évek óta hangoztatott, s a reformkísérletek színhelyeiül szolgáló üzemekben már érvényesített követelményt, amely szerint gazdálkodási-termelési kérdésekben az üzem, a vállalat igazgatója legyen az elsőszámú vezető, s ne — mint eddig — a pártszervezet titkára.25 A beszámoló megfogal­mazta azt az igényt, hogy a pártirányítás elsősorban politikai természe­tű legyen, stratégiai jelentőségű kérdésekre korlátozódjék, s a napi, ope­ratív teendőket leadva váljék hatékonyabbá. A politikai reform fontos — korántsem újonnan megfogalmazott — lépése a jogkörök további de­centralizálása, a kormányzati munka reformja, egyszerűsítése. Meghatározásában és további alakulásában is figyelemre méltó gon­dolat a társadalmi párbeszéd rendszerének kiépítése. Egy ilyen párbeszéd Napirenden a politikai mechanizmus reformja 17

Next

/
Thumbnails
Contents