Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye

a gazdasági feladatok — később tárgyalandó — meghatározása, a civilizációs törekvések megerősítése (az anyagi és a szellemi civilizáció építése, a demokrácia és a törvényesség fejlesztése), a kétfrontos eszmeipolitikai küzdelem további vállalása.

A folyamatosság legfontosabb eleme azonban a politikai gondolkodás és cselekvés alapvető logikájában, irányultságában rejlik. Az előző kongresszus szemléleti megújulásának folytatódása fejeződik ki a Központi Bizottság beszámolójának I. fejezetében: „A reform és a nyitás új szellemi felszabadulást is hozott a nemzetnek. Nagy csapásokat szenvedett sok régi fogalom, amelyek régóta kötik gúzsba az emberek gondolkodását. A tevékeny változtatás, a bátor útkeresés, a gyakorlati eredmények szorgalmazása immár tendencia lett.” (Kiemelés a szerzőtől.) Az újító szellem, a megújulásra való képesség az, amelyet a kontinuitás elemzésekor elsődlegesen szem előtt kell tartanunk.

Űj elem: a szocializmus kezdeti szakaszának tézise

A Központi Bizottság beszámolója a fő figyelmet a korszerűsítésre, a termelőerők szakadatlan fejlesztésére irányította. Ennek kapcsán valameny- nyi lényeges mondanivalóját két alapvető jelentőségű kérdés köré csoportosította. Az egyik ilyen kulcsfontosságú tartalmi elem, a XIII. kongresszus legje’entősebb nóvuma: a szocialista építés kezdeti szakaszáról szóló, gyakorlati tapasztalatokra alapozott, de az elméleti igényt sem nélkülöző koncepció. A gondolat nem új, a kontinuitás itt is tetten érhető, de tény, hogy a tézis részletes kifejtésére jelentős pártdokumentumban, publikusan a XIII. kongresszuson előterjesztett politikai beszámoló II. fejezetében került először sor.21 E dokumentum szerint a kezdeti szakasz Kínában igen hosszú történelmi időszakot fog át: az ötvenes évek második felétől (az alapvető szocialista átalakítások befejezésétől) számítva legalább száz esztendőt ölel fel, s a jövő század közepéig tart. (Ebből eddig nagyjából három évtized telt el.)

A tartós kezdeti szakasz szükségességét a múltból örökölt — a korábbiakban már részletezett — történelmi elmaradottsággal indokolják. A kongresszuson különös hangsúllyal emelték ki a gyenge induló bázist; a termelőerők elmaradottságát (az ipar egyes szektorai pl. száz évvel vannak elmaradva a kor színvonalától); az egy főre jutó alacsony nemzeti jövedelmet; a korszerűtlen társadalmi struktúrát (több mint hétszázmilliós agrárnépesség ma is túlnyomórészt kézi erővel termel); a fejletlen árutermelést és piacot; a naturális és a félnaturális gazdálkodás nagy súlyát; az erős kistermelői mentalitást; a lakosság csaknem egynegyedének teljes vagy részleges írástudatlanságát.

12