Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 3. szám - Vincze Attila: A Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa: a folyamatosság és az előrelépés igénye
Tiencsinben 12—13 ezer párttag választott egy küldöttet; a tartományokból és az autonóm területekről egy küldött mintegy 30 ezer párttagot képviselt. A kongresszus meghallgatta, megvitatta és elfogadta a Központi Bizottság beszámolóját, amelyet Csao Ce-jang, a KB — akkor még megbízott — főtitkára terjesztett elő; elbírálta és elfogadta a Központi Tanácsadó Bizottság és a Központi Fegyelmi Ellenőrző Bizottság írásos jelentését; jóváhagyta a szervezeti szabályzat részleges módosításáról szóló javaslatot,3 újjáválasztotta a KB-t, a KTB-t és a KFEB-t/1 E testületek első üléseiken megválasztották saját vezetőségüket.5 A tanácskozás mun- kajellegű volt, mellőzték a látványos külsőségeket. A kongresszus rugalmas munkarendet és demokratikus választási gyakorlatot követett. A küldöttek két plenáris ülést tartottak, az érdemi vitát 33 munkacsoportban folytatták. A vezetőket, a vezető testületek tagjait titkos szavazással választották meg. A jelöltek száma több volt a betöltendő tisztségeknél. A tanácskozás munkája — a VIII. kongresszus 1956-ban megtartott első ülésszaka óta — minden eddiginél nagyobb nyilvánosságot kapott. A kínai tömegtájékoztatás időben, bőségesen és korrekt módon számolt be a kongresszusi eseményekről. A sajtóközpont mintegy háromszáz külföldi újságírót látott el naponta információval. Csao Ce-jang és a vezetés más tagjai találkoztak a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőivel. Külföldi delegációkat ezúttal sem hívtak meg a kongresszusra. E hagyományos gyakorlat alól az eddigi kivétel a VIII. kongresszus említett első ülésszaka volt. Előzmények, realitások A tanácskozás szervesen kapcsolódott ahhoz a kilencéves korszerűsítési-, nyitási- és reformfolyamathoz, amely a Központi Bizottság 1978 decemberi határozatával kezdődött, s amelyet az előző kongresszus — és lényegében az 1985-ös pártértekezlet is — megerősített. E szerves kapcsolódás áthatja a kongresszusi dokumentumokat. Szükséges azonban az előzmények áttekintése annak megállapításához, hogy a XIII. kongresszus hogyan tükrözte a reálfolyamatokat. Indokolt ez mindenekelőtt azért, mert a kongresszus a hangsúlyt olyan mértékben a tapasztalatok szintézisére, a politikai folyamatosságra és a jövőre helyezte, hogy a közelmúlt objektív természetű gondjaira inkább csak utalt, az ellentmondásokról, a feszültségekről, a konfliktusokról pedig jóformán szót sem ejtett. E tekintetben nem volt munkamegosztás a KB, illetve a KFEB beszámolója között. Az utóbbi gyakorlatilag a gazdasági vétségek, a szellemi szennyező4
