Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Klein, Jean: A nemzetközi biztonság időszerű vonatkozásairól
hoz, és maga is megszenvedte a világgazdasági helyzet romlásának negatív hatásait. Egyebekben a két nagyhatalom technológiai-stratégiai versengésének folytatódása, a hagyományos fegyverek világméretű felhalmozódása, valamint az állami szuverenitás féltékeny védelme nem sok jóval kecsegtet egy olyan nemzetközi rend megteremtésének esélyeit illetően, amelyben a békét és a nemzetközi' biztonságot oly módon lehetne szavatolni, hogy a „világ emberi és gazdasági erőforrásainak csak a minimumát fordítanák fegyverkezésre” (az ENSZ alapokmányának 26. cikkelye). Ahelyett, hogy „homogén és egyetemes állam” megteremtése felé haladnánk, amely gondoskodna a világ biztonságáról, de amely — félő — elnyomó lenne és kevéssé tartaná tiszteletben a nemzetek identitását, kezdetben arra kellene törekednünk, hogy a lehető leghatékonyabban kiaknázzuk az elrettentési stratégiákat és megszilárdítsuk a konfliktusok megelőzésének azokat a mechanizmusait, amelyeket a két nagyhatalom már megteremtett vagy amelyeket a EBEÉ-folyamat keretében munkáltak ki. Ezt követően arra kellene törekedni, hogy elérjük a fegyverzetek kiegyensúlyozott csökkentését azokban a földrajzi övezetekben, ahol felhalmozásuk és minőségi tökéletesítésük destabilizáló hatásokkal jár. Továbbá szabályozni kellene hadfelszereléseknek a harmadik világ országai részére történő átadását, elkerülendő olyan regionális fegyverkezési versenyek kibontakozását, amelyek ezen országok biztonságára és fejlődésére nézve egyaránt káros hatást gyakorolnának. Végül, napirendre kellene tűzni a technológiai innováció folyamatának ellenőrzését, és el kellene érni, hogy a tudomány katonai célokra történő felhasználása ne rendítse meg az „atombéke” talapzatát, és ne fokozza a hagyományos háborúk intenzitását és kíméletlenségét. Bármilyen szerénynek tűnjenek is e javaslatok, megvalósításuk azt feltételezi, hogy a különböző gazdasági és társadalmi berendezkedésű országok elfogadják a tartós békés egymás mellett élés eszméjét, illetve egy olyan együttműködés elvét, amelynek célja a közös biztonság legkisebb ráfordítással történő szavatolása. Ezen az úton pedig csak akkor fogunk előrelépni, ha hajlandók vagyunk megkérdőjelezni az „ideológiai mítoszokat”14, köztük azt, amely szerint a két tábor között engesztelhetetlen harc folyik egy politikai és társadalmi rendszer világméretű diadalma juttatásáért. E tekintetben az SPD és az NSZEP által 1987 nyarán elfogadott dokumentum egy olyan magatartási kódex első vázlatának tekinthető, amely arra lenne hivatott, hogy az ideológiai vitákat az atomkorszak biztonsági követelményeihez igazítsa. Egyébként láthatjuk, hogy Mihail Gorbacsov maga is új gondolkodásmódot szorgalmaz a nemzetközi kapcsolatokban, és elismeri, hogy az „ideológiai különbségeket nem szabad az államok közötti kapcsolatok szférájába átvinni, mint 173
