Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Klein, Jean: A nemzetközi biztonság időszerű vonatkozásairól
kenteni, Keleten ezzel szemben főként a légierőt és a harcászati nukleáris fegyverzetet akarják korlátozni. Jaruzelski tábornok javaslata, amelynek értelmében harckocsikat bombázókra „cserélnének”, sokat elárul a szocialista országok törekvéseiről, és az Egyesült Államok nem is maradt közömbös az efféle nyitásokkal szemben. A NATO ezzel szemben változatlanul úgy véli, hogy a szárazföldi erőkről kötendő szerződésnek elsőbbséget kell élveznie, és ellenzi a kettős rendeltetésű (dual purpose) fegyver- rendszereknek a tárgyalások témái közé való felvételét, mert el akarja kerülni, hogy a megbeszélések a Nyugat nukleáris potenciálját is érintsék. Egyesek azt javasolják, hogy a hagyományos fegyverzet csökkentésének útjában álló akadályok elhárítása végett alakítsák át ezen erők szerkezetét és módosítsák a katonai doktrínákat oly módon, hogy védelmi rendeltetésük világosan kidomborodjék. A Varsói Szerződés 1987-ben tett ilyen értelmű javaslatokat, az NSZK pedig meg van győződve arról, hogy a stabilitás szilárdabbá válna, ha az érdekelt felek lemondanának támadó képességükről (Invasionsfähigkeit), és strukturális támadóképtelenség (strukturelle Nichtangriffsfähigkeit) megnevezés mellett foglalnak állást. Franciaország a maga részéről az európai leszerelési konferencia összehívására vonatkozó memorandumaiban már 1978-ban síkraszállt a meglepetésszerű agresszió megakadályozását szolgáló intézkedések meghozataláért. * * * A fenti gondolatmenetek korántsem merítik ki a témát; a nemzetközi biztonság számos aspektusát csak utalásszerűén érintettük, vagy éppenséggel meg sem említettük. Noha figyelmünket eddig főként a katonai tényezőre fordítottuk, és noha e tényező kétségkívül továbbra is meghatározó szerepet fog játszani a nemzetközi kapcsolatokban, mégsem feledtetheti el velünk azokat a fenyegetéseket, amelyek a monetáris zűrzavarból, az adósságproblémából, a környezet pusztulásából és az államok fejlettsége közötti különbségekből fakadnak. Sokan vélekednek úgy, hogy ezeket a problémákat egy „új biztonsági rendhez” szorosan kapcsolódó „új gazdasági rend” keretei között lehetne megoldani. Ilyen változásokért szálltak síkra a közelmúltban azok a Nobel-díjas tudósok is, akik a francia köztársasági elnök meghívására Párizsban gyűltek össze tanácskozásra13, és már nem is számoljuk azokat az ENSZ-határozatokat, amelyek ugyanezen cél elérésére irányulnak. Meg kell állapítanunk azonban, hogy az 1970-es években beindult Észak—Dél párbeszéd nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyeket kezdeményezői vártak tőle és hogy az Európai Gazdasági Közösség égisze alatt az ACP-országokkal (Ázsia, a Ka- rib-térség és a csendes-óceáni térség országaival) folytatott együttműködés csak szerény mértékben járult hozzá a nyersanyagárak stabilizálásá172
