Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 2. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Klein, Jean: A nemzetközi biztonság időszerű vonatkozásairól

dozik, hogy megfordítsa a saját hadászati arzenál növekedése irányába mutató tendenciát, és elindítsa a leszerelési folyamatot. Nem kizárt, hogy a jövőben a többi nukleáris hatalom is csatlakozik ezekhez a törekvésekhez; ennek az a feltétele, hogy a két nagyhatalom drasztikus mértékben csökkentse fegyverzetét, és meginduljunk egy olyan világ felé vezető úton, amelyben az elrettentést a lehető legalacsonyabb szinten biztosítják (minimum deterrence). A Francia Köztársaság elnöke 1983. szeptember 28-ikán az ENSZ közgyűlés fórumán elmondott beszédében kifejtette, hogy milyen feltételek mellett kezdődhet gyümölcsöző vita az öt atomhatalom között hadászati fegyvertáruk ellenőrzéséről: szűkíteni kell a két nagyhatalom gigantikus arzenálja és a többiek szerényebb potenciálja közötti szakadékot; ki kell igazítani a hagyományos fegyverzetek szintjén mutatkozó aszimmetriákat; be kell tiltani a vegyi és a biológiai fegyverek gyártását és felhalmozását; végül, be kell szüntetni a rakétavédelmi, a tengeralattjáró-elhárító és a műholdromboló fegyverek területén folyó, a másik fél túllicitálásán alapuló versengést. Valószínű, hogy ezek a követelmények még sokáig nem teljesülnek, de ha a biztonságot a leszerelés útján haladva kívánjuk megszilárdítani, akkor szükséges, hogy ez utóbbi fokozatos, általános, kiegyensúlyozott és ellenőrizhető legyen.

Nyugaton az az uralkodó felfogás, hogy Európában a nukleáris elrettentés és az Atlanti óceán két partja közötti szoros kapcsolat biztosítja a békét, és hogy az lényegében a két szövetség közötti erőegyensúly fenntartásán alapul. Az is igaz viszont, hogy elképzelhető az Európában állo- másoztatott erők kölcsönös csökkentése, feltéve, hogy a nukleáris és a hagyományos leszerelés egymással párhuzamosan folyik, és hogy sikerül megállapodásra jutni hatékony ellenőrzési intézkedésekről. Ebben az ösz- szefüggésben érdemes felhívni a figyelmet a Szovjetunió magatartásának megváltozására: Moszkva immár nem ellenzi a helyszíni ellenőrzések elvét, és a stockholmi megállapodásban előírt bizalom- és biztonságerősítő intézkedések ellenőrzésekor bizonyította, hogy tiszteletben tartja vállalt kötelezettségeit. Ezzel együtt sem szabad azonban lekicsinyelni a két katonai tömb 23 tagállamának részvételével a hagyományos stabilitásról tartandó tárgyalások bonyolultságát, még akkor sem, ha a NATO és a Varsói Szerződés álláspontja bizonyos területeken közeledett is egymáshoz.

így például a Szovjetunió és szövetségesei a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1987-ben Berlinben tartott ülésén elismerték, hogy „a két fél fegyveres erői tekintetében” léteznek bizonyos aszimmetriák, és kinyilvánították, hogy „készek a fennálló egyensúlyhiány orvoslására”. Ám a Kelet és a Nyugat által e cél eléréséhez javasolt módszerek távolról sem fedik egymást. Nyugati részről az NDK-ban állomá- soztatott szovjet páncélos alakulatok támadó potenciálját szeretnék csök171