Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Klein, Jean: A nemzetközi biztonság időszerű vonatkozásairól
Egy új nemzetközi biztonsági rendszer esélyei A fenyegetettség globális jellege és a kollektív erőszak megnyilvánulásainak sokfélesége miatt az egyes államok és a világ biztonságának szavatolásához nem elégedhetünk meg részleges és tisztán katonai természetű megoldásokkal. E tekintetben figyelemreméltó, hogy az első világháború befejezése óta teret nyert felfogás szerint a béke megteremtése és helyreállítása szoros kapcsolatban áll a nemzetek közösségének megszervezésével. Valódi „nemzetközi közösség” és egységes nemzetközi jog híján sem a Népszövetség kudarca, sem az ENSZ tehetetlensége nem tekintent- hető meglepőnek. Ilyen körülmények között a nemzetközi biztonság megszilárdulása csakis egy hosszú integrációs folyamat eredménye lehet, amelynek sikere a kölcsönös biztonsági érdekek tudatosulásától, valamint a szocialista és a kapitalista társadalmak között folyó élethalálharcot hirdető ideológiák elvetésétől függ. Napjainkra az ideológiai viszályok hevessége alábbhagyott, és úgy tűnik, mindkét fél meggyőződött arról, hogy olyan modus vivendit kell találni, amely kizárja az erőszak alkalmazását a Kelet és a Nyugat közötti nézeteltérések megoldásában. Moszkvában és más közép- és kelet-európai fővárosokban azt hangoztatják, hogy a történelem ítéletére akarják bízni annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a két társadalmi rendszer közül melyik bizonyul alkalmasabbnak az emberiség szükségleteinek kielégítésére és várakozásainak beteljesítésére. Vagyis nem időszerű többé Jaurésnek az a plasztikusan megfogalmazott tézise, amely szerint „a kapitalizmus úgy hordozza magában a háborút, mint felleg a vihart”, és a Szovjetunióban az SZKP XIX. kongresszusán (1952) — tehát még Sztálin életében — első alkalommal kérdőjelezték meg a szocialista és a kapitalista országok közötti háború elkerülhetetlenségének dogmáját. Azóta a háború és béke kérdéseiről vallott szovjet felfogás olyan módosulásokon ment keresztül, amelyekre érdemes felhívni a figyelmet. Tény, hogy Hruscsov annak idején még bírálta Malenkovot, amikor ez utóbbi leszögezte, hogy a két tábor közötti háború a civilizáció pusztulását vonná maga után, és hogy egy ilyen háborúnak nem lennének sem győztesei, sem vesztesei. Hruscsov úgy vélte, hogy a szocializmus döntő győzelmet aratna — még akkor is, ha az összecsapásban tömegesen vetnének be nukleáris fegyvereket. A Szokolovszkij marsall vezette szerzői kollektívának az 1960-as években megjelent műve, „A szovjet hadászat”, híven tükrözte ezt az álláspontot. Mindamellett, amilyen mértékben gyarapodott a két nagyhatalom hadászati arzenálja, illetve tökéletesedtek azok a fegyverrendszerek, amelyekkel kontinenseket átívelő távolságokra lehet pontos csapásokat mérni, a fegyverzetellenőrzési tárgyalásokon és 165