Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 2. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Klein, Jean: A nemzetközi biztonság időszerű vonatkozásairól

a stratégiai koncepciók kialakításában egyaránt elsőrendű fontosságúvá vált a nukleáris háború megelőzése. Igaz ugyan, hogy a két nagyhatalomnak a kölcsönös elrettentés alapjául szolgáló egyensúly megszilárdítását célzó megállapodásai és lépései nem biztosítják egyszer s mindenkorra a konfliktus lehetőségének kiküszöbölését, de a kölcsönös rettegésből fakadó kényszerűségek az adott esetben a bölcsesség kiindulópontját jelentették, és valószínű, hogy a szovjet—amerikai érdekegyeztetés folyamata folytatódni fog, és más területekre is kiterjed.

Mivel az Egyesült Államok és a Szovjetunió tevékenysége különlegesen nagy súllyal esik latba a világpolitika alakulása szempontjából, kétoldalú megállapodásaik elkerülhetetlenül az új biztonsági rend kialakulásának előjátékává vagy éppenséggel keretévé válnak. Mindamellett ennek az új biztonsági rendnek csak akkor lesz esélye arra, hogy tartóssá váljon, ha szentesíti az egyenlő biztonság elvét, magában foglalja a vállalt kötelezettségek tiszteletben tartását szavatoló biztonsági mechanizmust, és előirányozza, hogy mindenki részt vehet a döntéshozatali folyamatokban (decision making process). E tanulmányban nem foglalkozunk egy ilyen biztonsági rendszer alapvonalainak a felvázolásával, és nem kívánunk javaslatokat tenni azoknak a döntéshozóknak, akiktől a vállalkozás sikere függ; csupán jelezzük, hogy mely utakon lehet haladni a kollektív erőszak intenzitásának csökkentése és a fegyverkezés terheinek könnyítése felé. Az e területen felmerülő problémákat pragmatikusan közelítjük meg, és igyekszünk a lehetőségekhez képest elszakadni az utópiáktól, amelyekről tudjuk, hogy aligha adhatnak ösztönzést a politika művészetéhez, jóllehet egyes kormányok nem riadnak vissza attól, hogy propagandájukban hivatkozzanak rájuk.

Nyugaton egyes békekutatók és békeaktivisták olykor a fegyverek nélküli világ eszméjét hirdetik, és úgy vélik, hogy a biztonság erőszak- mentes eszközökkel is elérhető. „A fegyverek nélküli béke megteremtésének” (Frieden schaffen ohne Waffen) jelszavát gyakran lehetett hallani 1981 és 1983 között a Pershing-rakéták és a robotrepülőgépek európai telepítése elleni tüntetéseken; Franciaországban az erőszakmentesség hívei főként a fegyveres védelem és a nukleáris elrettentés elvét támadják. Más országokban szívesebben élnek a polgári vagy társadalmi ellenállás (Soziale Verteidigung) koncepciójával, de a kiinduló megfontolások és a megjelölt célok itt is ugyanazok. Az alapul szolgáló posztulátum szerint a fegyverek soha nem akadályozták meg az inváziókat, a védekezés eszközeiként feltételezett értékük kétséges, a XX. század totális háborúiban történt bevetésük pedig szükségtelen szenvedéseket és — a konfliktusok tétjeihez képest — aránytalanul nagy pusztítást okozott. Bölcs dolog volna tehát, ha az országok lemondanának — akár egyoldalúan is — a fegy166