Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 2. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Klein, Jean: A nemzetközi biztonság időszerű vonatkozásairól

vitákat vált is ki, és egymásnak ellentmondó értékeléseket szül. Végül, a gazdasági interdependencia jelensége és a környezetvédelem szükséges­sége olyan intézkedések meghozatalához vezetett, amelyek már a béke megszervezéséhez tartoznak. A béke ugyanis nem egyszerűen a háború nem létét jelenti, hanem egy olyan nemzetközi rendet feltételez, amelyben az egyének és az emberi közösségek szabadon érvényesíthetik identitásu­kat, és a méltányosság elvei alapján vehetnek részt a világ anyagi javai­nak elosztásában. A Párizsban működő Nemzetvédelmi Tanulmányok Alapítványának szervezésében 1973 novemberében kollektívumot tartot­tak a fenyegetettségi érzés témájáról. A tanácskozáson nyilvánvalóvá vált, hogy a franciákban nem annyira a háború kelt félelmet, mint in­kább a környezetszennyezés, a politikai és az emberi jogok megsértése, a modern élet velejáróiként fellépő lelki megrázkódtatások és stresszhatá­sok, az erkölcsi és polgári értékek válsága, valamint a fiatalabb nemze­dékek távlatvesztése.9 A tanácskozáson felszólalók látnoki módon beszél­tek azokról a gazdasági és ökológiai bizonytalansági tényezőkről, ame­lyeknek a jelentőségét már akkor kezdték érzékelni, és amelyek ma min­dennapi életünk legfontosabb problémái közé tartoznak. Az 1987. októ­beri tőzsdeválság világossá tette, hogy milyen fenyegetést hordoz magá­ban a nemzetközi monetáris rendszer zilált állapota, valamint az Egyesült Államok és bizonyos harmadik világbeli országok eladósodottsága. A cser­nobili atomerőműben 1986 tavaszán bekövetkezett baleset ráirányította a figyelmet az atomenergia békés felhasználásában rejlő kockázatokra, és feltárta a szovjet erőművek biztonsági rendszerének fogyatékosságait. A tengerek olajfoltokkal, a folyamok ipari szennyvízzel való elszennyező­dése immár krónikus problémává vált, és a környezet pusztulása kétség­kívül az egyik legfontosabb kihívás, amellyel az ipari társadalmaknak szembe kell nézniük. Végül, a helsinki záróokmány 1975-ben történt el­fogadása óta általánosan elismert tény, hogy az emberi jogok és az alap­vető szabadságjogok tiszteletben tartása „lényegbevágó fontosságú ténye­ző az államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés fejlesztéséhez szükséges béke, igazságosság és jólét szempontjából”. Az európai bizton­sági és együttműködési folyamatban részt vevő 35 államnak az emberi jogok védelmére kialakított mechanizmusa jóvoltából szerény, de valós eredmények születtek, és a helsinki konferencia eredményeinek áttekin­tésével foglalkozó bécsi találkozón bizonyossá vált, hogy szoros kapcsolat áll fenn a katonai biztonság és a humanitárius területeken megvalósuló együttműködés között. 164

Next

/
Thumbnails
Contents