Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Klein, Jean: A nemzetközi biztonság időszerű vonatkozásairól
kerítéséhez. Az elérendő cél a meglepetésszerű agressziók lehetőségének kiküszöbölése és a katonai erő politikai megfélemlítésre való felhasználásának megakadályozása. E megközelítést illetően konszenzus jött létre az EBEÉ madridi utótalálkozóján (1980—1983), és az e fórumon kidolgozott mandátum alapján a stockholmi konferencián (1984—1986) megállapodás született a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről. Ez utóbbiak bizonyos mértékig hozzájárulnak a katonai tevékenységek áttekinthetőségének növeléséhez és a váratlan agresszió kockázatainak csökkentéséhez. Hatókörük azonban korlátozott, a kis- és közepes államok pedig úgy érzik, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti alkudozás végső fázisában érdekeiket nem vették figyelembe, különösen ami az ellenőrzés módozatait illeti. Egyébként a bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseknek csak annyiban van jelentőségük, amennyiben előmozdítják a leszerelési tárgyalásokat: az EBEÉ bécsi utótalálkozóján ezeket tervbe vették ugyan, de még mindig nem tudni, milyen módon konkretizálódnak majd az EBEÉ-folyamat keretében a két szövetségi rendszer 23 tagállamának a „hagyományos stabilitásról” tartandó tárgyalásai. Jóllehet Keleten és Nyugaton egyaránt tudatára ébredtek annak, hogy szükség van a stratégiai status quo szabályozására és hogy a feleknek érdeke fűződik a hagyományos katonai egyensúly megszilárdításához Európában, továbbra is nézeteltérések vannak e cél elérésének módozatait illetően, és csak találgatni lehet, hogy minként fogják csökkenteni ezeket a nézeteltéréseket. Ám az emberi közösségek biztonságát fenyegető veszélyek nem kizárólag katonai természetűek, és nem csupán az egyes államok vagy koalíciók agresszív szándékaiból fakadnak. Az a tény például, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió képes kölcsönösen pusztító csapást mérni egymásra, kapcsolataikban kizárttá teszi az erő szándékos alkalmazását Másfelől viszont a fegyverkezési verseny dinamikája és az olyan fegyverzetek kifejlesztése, amelyek előnyhöz juttatják azt, aki elsőként alkalmazza azokat, természeténél fogva bizonytalansági tényezőket iktat be a stratégiai egyenletbe. Erről a kérdésről az Egyesült Államokban főként a föld-föld osztályú interkontinentális ballisztikus rakétákra (ICBM) szerelt, egymástól függetlenül célra irányítható nukleáris robbanótöltetek (MIRV) rendszerbe állítása kapcsán folytak viták, és még emlékezhetünk arra, hogy milyen szenvedélyes hangvételű szócsaták dúltak a „sebezhetőség! ablakról” a hetvenes évek végén. A Szovjetunióban a hadászati stabilitás érvét Reagan elnök hadászati védelmi kezdeményez (SDI) néven ismert rakétavédelmi tervével szegezik szembe. Az amerikai elrettentés korlátái miatt az európaiak helyzete bizony« talanabbá vált. Mióta ugyanis az Egyesült Államok sebezhető a szovjet 160
