Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK FÓRUMA - Klein, Jean: A nemzetközi biztonság időszerű vonatkozásairól
nyugati kapcsolatok javításának és egy kevésbé ingatag biztonsági rendszer alapjai lerakásának Európában. Ebbe az irányba mutattak De Gaulle tábornok 1966 évi kezdeményezései, és ezzel egyidejűleg — ugyancsak 1966-tól kezdve — a bonni nagykoalíció (CDU-CSU/SPD) óvatosan megindult azon az úton, amely végül is elvezetett az NSZK és valamennyi keleti szomszédja közötti kapcsolatok normalizálásához és teret engedett a keleti politika, (Ostpolitik) látványos kibontakozásának, különösen az NDK viszonylatában. Ezen túl, az európai katonai szembenállás mérséklésének kérdése is új megközelítésben merült fel, miután Mansfield szenátor javaslatokat tett a tengeren túl állomásoztatott amerikai csapatok egyoldalú visszavonására. A NATO integrált katonai szervezetében részt vevő tagállamok — elkerülendő, hogy egy ilyen folyamat az Atlanti-óceán két partja közötti kapcsolatok lazulásához és az európai erőegyensúly felborulásához vezessen — az Atlanti Tanács 1968 júniusában Reykjavíkban tartott ülésén javasolták, hogy kezdődjenek "tárgyalások a közép-európai hagyományos erők kölcsönös és kiegyensúlyozott csökkentéséről (Mutual and Balanced Forces Reduction — MBFR). A reykjavíki felhívás alapjául a Harmel- jelentés (1967. december) szolgált, amely a szövetség kettős — politikai és katonai — funkcióját hangsúlyozta, és leszögezte: a béke fenntartása legalább olyan mértékben függ a védelmi erőfeszítések folytonosságától, mint a Kelettel való párbeszéd megkezdésétől. Közismert, hogy a Varsói Szerződés tagországai már az 1950-es években síkraszálltak az európai regionális leszerelésért, és ezen a téren figyelemreméltó következetességről tettek tanúságot, amint ezt a szövetség Politikai Tanácskozó Testületének az utóbbi évtizedekben született közleményei is mutatják. Ennek ellenére a két szövetség csak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet (EBEÉ) előkészítésekor jutott megállapodásra a két tömb érintkezési övezetében lévő erők kölcsönös csökkentésével foglalkozó tárgyalások elvéről. A tárgyalások 1973 októberében Bécsben megkezdődtek, de — noha mindkét fél tett engedményeket — mind ez ideig nem jártak konkrét eredménnyel. Franciaország már a kezdet kezdetén hangot adott a vállalkozással kapcsolatos fenntartásainak, és nem is vesz részt a Bécsben folyó MBFR- tárgyalásokon. Ezzel szemben 1978-ban javasolta, hogy a helsinki záróokmányt aláíró 35 állam részvételével hívjanak össze európai leszerelési konferenciát, amelyen megvitatnák a hagyományos erők egyensúlyának szilárdságát az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő geostratégiai övezetben. A francia kormány álláspontja szerint egy ilyen konferencián először kötelező érvényű és katonailag jelentős bizalomerősítő intézkedéseket kellene hozni, majd hozzá kellene látni a hagyományos erők tényleges csök159
