Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - HUMANITÁRIUS ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI KÉRDÉSEK - Láng István: A környezetvédelem problémái korunkban
aktivitást igényel a döntések előkészítésében, a végrehajtások ellenőrzésében. Nemzetközi vonatkozásban újfajta kapcsolatok alakulnak ki a globális ökonómia és a globális ökológia között. A közelmúltban az országok egymástól való kereskedelmi függésének gyors bővülésével kellett szembenézniük. Most hozzá kell szoknunk a nemzetek egyre növekvő kölcsönös ökológiai függőségéhez. A gazdaság és az ökológia mind több szállal szövődik össze — helyileg, országosan és globálisan — az okok és következmények egybefüggő szövetévé. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok különleges környezetgazdálkodási problémát vetnek fel számos fejlődő országban. A mezőgazdaság, az erdőgazdaság, az energiatermelés és a bányászat hozza létre a bruttó nemzeti termék legalább felét sok fejlődő országban, és ezeknek az ágazatoknak a szerepe még nagyobb a foglalkoztatásban és az emberek megélhetésében. A természeti kincsek exportja továbbra is jelentős tényező gazdaságunkban, különösen a legelmaradottabb fejlődő országok esetében. Ezeknek az országoknak a legtöbbjére hatalmas gazdasági nyomás nehezedik, hogy az optimálisnál gyorsabban aknázzák ki a természeti kincseiket. A jelentés az egyes országok között olyan méltányos és igazságos nemzetközi gazdasági együttműködést javasol, amely lehetővé teszi a fejlődő országok számára is a harmonikus fejlődés feltételeinek megteremtését országaikban, történelmileg igen rövid idő alatt. A nemzetközi fejlesztési szervezeteknek pedig azt javasolja, hogy pénzügyi támogatást kizárólag ilyen jellegű programokhoz biztosítanak. Környezet és biztonság A Brundtland jelentés 12 fejezetből áll. Ezek közül a 11. fejezet „Béke, biztonság, fejlődés és környezet” címet viseli. Ezen a fejezeten belül a jelentés először olyan értelemben foglalkozik a környezeti problémákkal, hogy azok helyi konfliktusok, esetenként regionális jellegű háborúk forrásai is lehetnek. Megjelent ma már a szakirodalomban a „környezeti menekültek” (environmental refugees) kifejezés. Ide azok a személyek tartoznak, akik nem találnak munkát és élelmet hazájukban, mert szántóföldjüket súlyos természeti degradáció érte, ami az esetek jelentős részében belső háborúskodással is súlyosbodik. 1984—1985-ben hozzávetőlegesen 10 millió afrikai — a világ menekültjeinek kétharmada — kényszerült elhagyni otthonát. Távozásuk nem volt meglepő egy olyan régióban, ahol 35 millióan szenvednek az éhínségtől. Sokuk a városba özönlött, de 150
