Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Demus László: A magyar külpolitika hozzájárulása az európai biztonság és együttműködés folyamatához
zés az állampolgári jogok és kötelezettségek harmonikus kibontakoztatását és fejlesztését, az egyén jogainak és méltóságának szavatolását, ezek között a szabad mozgás, az utazás, a külföldi kapcsolattartás feltételeinek jogi rendezését és gyakorlati lehetőségeinek biztosítását is magában foglalta. A magyar külpolitikát alakító ezen tényezők hatása fokozatosan bontakozott ki. A kelet-nyugati kapcsolatrendszer, s ezen belül is az európai biztonság és együttműködés folyamata bizonyult legalkalmasabb befogadóközegnek érvényesüléséhez. A magyar külpolitika kelet-nyugati irányultságának és kapcsolat- építési érdekeltségének korszerűsödése azonban nem volt mentes az ideológiai és politikai ellentmondásoktól sem. Nem csupán a nemzetközi tényezők hatottak Időszakonként negatív értelemben, de a belgazdasági és belpolitikai fejleményektől függő döntéshozatali bizonytalanságok és megtorpanások is esetenként fékezték gyors kialakulását. Az enyhülési politika előretörése ellenére a kelet-nyugati együttműködés gyakorlati kiaknázását célzó politizálás a magyar külpolitika számára is járatlan ösvényt jelentett a hatvanas években. A magyar fejlődésből és annak belső logikájából szervesen következő kelet-nyugati kezdeményezéseket sokszor előzték meg viták. Befolyásos társadalompolitikai tényezők nemegyszer elvtelen „pragmatizmusnak” értelmezték a kelet-nyugati kapcsolatok szélesítését célzó politikai elképzeléseket; s ellenük léptek fel, nem ismerve el azoknak a magyarországi fejlődésben rejlő gyökereit. Időről időre problémát okoztak a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásának hullámzásai, a békés egymás mellett élés együttműködéssé fejlesztésével szemben felhozott aggályok, a két társadalmi rendszer egymásrautaltságából származtatható veszélyek felnagyítása, a szövetségi státus és a tőkés kapcsolatok építésének állítólagos összeférhetetlensége, az arányok kérdése, a kis és közepes országok új szereplehetőségeinek, felelősségének vállalásával szemben felbukkanó ellenérvek, de a közös szocialista érdekek és a nemzeti érdekek képviseletére épített törekvések egymást kizáró jellegéről vallott nézetek is. Általános értelemben aggályok ébredtek a kelet-nyugati kapcsolatkorszerűsödésben megnyilvánuló és a vele szükségszerűen együtt járó kölcsönös függés és egymásrautaltság kockázatának célszerűségével, vállalásának hasznával szemben is, miután az azokra adott válaszokat be kellett építeni a külpolitika mindennapi tevékenységébe. * Az európai biztonság és együttműködés folyamatának alakulása, általában a kelet—nyugati viszony fejlődése mindenekelőtt az európai ka31
