Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Demus László: A magyar külpolitika hozzájárulása az európai biztonság és együttműködés folyamatához
nyúló erőfeszítéseket és célokat tükröző eszmék konstruktív versengésében, az ilyen nemzetközi együttműködés szélesítésében jut kifejezésre. A magyar külpolitikát alakító tényezők A magyar külpolitika európai vonulatának, a három évtizedes magyar Európa-politika céljainak és irányainak reális elemzéséhez az említett tényezők jellemzése feltétlenül szükséges, hiszen a nemzetközi politika fő fejlődési irányai határozták és határozzák meg külpolitikai tevékenységünk közegét és feltételrendszerét, alakították, alakítják a magyar külpolitikai érdekviszonyokat. Ebben a háttérben fejlődött ki és erősödött fel az európai biztonsági és együttműködési folyamat elindításához és továbbfejlesztéséhez fűződő kiemelkedő érdekeltségünk is. A magyar külpolitika elveit és céljait a szocialista társadalom építésének, hazánk biztonságának, nemzeti érdekeink érvényesítésének, szö- vetségesi kötelezettségeink teljesítésének követelményei határozzák meg. A konkrét feladatokat, külpolitikai tevékenységünk jellegét és vonásait az általános elvi kereteken belül mégis mindenekelőtt az elmúlt három évtized hazai gazdasági-társadalmi fejlődése alakította és alakítja. Gazdasági és politikai előrehaladásunk sajátosságai fokozatosan, de egyre érzékelhetőbben jelentek meg, és ma már markánsan érvényesülnek külpolitikánkban. Az ötvenes évek végén lezajlott gyors konszolidáció a magyar diplomáciát rövid idő alatt kilendítette viszonylagos elszigeteltségéből. A külpolitikának az előző időszakkal összehasonlított gondolkodásmódját, stílusváltását és eszköztárának bővülését is az „aki nincs ellenünk, velünk van” politikai filozófia és annak logikája tette lehetővé s egyben szükségszerűvé. A reális érdekviszonyok kutatását és feltárását, az együttműködésre kész partnerek megkeresését és megtalálását, a velük kialakított együttműködés szorgalmazását a magyar külpolitika alapmagatartásaként, normájaként és tevékenységének fő jellemzőjeként követelte meg. A magyar fejlődés egy másik meghatározó jellemzője és következménye az ország nagyságrendjéből, földrajzi elhelyezkedéséből, történelmitársadalmi hagyományaiból egyaránt következő természetes törekvés a nyíltságra, a nyitottságra. A nyitottság fokozatos kialakulása a magyar külpolitika „kinyílásával”, a kapcsolatok bővülésével, a párbeszéd igenlésével járt együtt, mindenekelőtt az ország közvetlen környezetében, a létezési terét alkotó európai földrész kapcsolati rendszerében. A nyitottságot nem csupán a gazdasági szükségletek követelték és követelik meg. Következménye és eredménye ez annak a belpolitikai fejlődésnek is, amely a nemzeti közmegegyezést formálta. Ez a közmegegye30
