Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Demus László: A magyar külpolitika hozzájárulása az európai biztonság és együttműködés folyamatához
egyben új lehetőségeket is teremt a társadalmi haladás ügyének előrevi- telére a békés verseny feltételei között. A társadalmi rendszerek közötti együttműködés természetesen nem szünteti meg a szocializmus és a kapitalizmus lényegi antagonizmusát és világméretű küzdelmét, de azt döntően versennyé változtatja. Ez a küzdelem a békés egymás mellett élés kapcsolatrendszerében objektíve tovább folytatódik, sőt erősödik — különösen a gazdasági és az ideológiai verseny, az ún. „rendszervita”. Lezárult viszont az a történelmi korszak, amelynek politikai tartalmát, kimondva vagy kimondatlanul az egymás kárának növelésével történő kizárásos versengés határozta meg. Ez a politikai felfogás és módszer például az imperialista „felgöngyölítési” politikában, a hidegháború időszakában a szocialista társadalmi rend belső és külső eszközök együttes alkalmazásán alapuló felbomlasztásában jutott kifejezésre. Ma már a kapitalizmus józanul gondolkodó hívei belátják, hogy a szocialista társadalmi rend életképes. Képes a fejlődésre és az önmegújulásra. Ezért a vele való együttéléssel hosszú távon számolni kell. A társadalmi haladás, a szocializmus erői is sokáig az erőviszonyok mennyiségi növekedésének mindenhatóságában hittek. Számszerűen kifejezhető jeleit tartották a szocializmus térhódítása megbízható mutatójának. A kelleténél tovább éltek az imperializmus és a kapitalista társadalmi rendszer mélyülő válságához, közeli összeomlásához fűződő reményeik is. E két tényezőre külpolitikai kurzusok épültek. Napjainkban a szocialista világban is mélyreható fordulat van kibontakozóban. A belső fejlődés minőségi követelményeinek előtérbe kerülése, uralkodóvá válása, a mennyiségi szemlélet visszaszorulása a gazdasági fejlődésben, a politikai intézményrendszer és annak működését garantáló demokratikus jogok és mechanizmusok továbbfejlesztésének igénye új megvilágításba helyezi a szocializmus nemzetközi térhódításának kérdését. Nem a mérték, hanem az érték válik a társadalmi rendszerek viszonyának új mércéjévé. Ez tükröződik egyre inkább a szocialista országok külpolitikájában is. Az ideológiák és az eszmék versenyében a magasabb rendű értékekre és a minőségre felépített értékrend jelenti az egybevetés racionális alapját. A szocializmus eredményességét nem a másik társadalmi formáció válságának vagy összeomlásának jelei határozzák meg, hanem a saját társadalmi erőfeszítések nyomán kibontakozó jobb gazdasági teljesítmények, az emberi kapcsolatok minősége, a jogok és kötelességek újfajta harmóniájának megteremtése, a társadalmi igazságosság és egyenlőség gyakorlati megvalósulása. Ennek a felismerésnek a gyakorlatba történő átültetése olyan történelmi korszak kezdetét jelentheti, amelyben a békés egymás mellett élés a valóságos értékek és teljesítmények, az erre irá29
