Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK-POLITIKAI BIZTONSÁG - Kiss J. László: A biztonság értelmezéséről a nyolcvanas években
velte a kelet-európai szocialista országok eladósodási hajlamát, illetve a kelet—nyugati kereskedelem komplementer jellege (technológia versus nyersanyag) olyan kölcsönös, de nem egyensúlyos függőségeket teremthet, amelyben az előnyök eloszlása sem egyenletes.11 A megkötött politikai, fegyverzetcsökkentési egyezmények a kelet—nyugati konszenzus és együttműködés termékei, ám a gyakorlatban jelentkező értelmezési különbségek újabb konfliktusok kiindulópontjai lehetnek. Ez nem meglepő, hiszen a széles és intenzív együttműködés még az azonos társadalmi rendszerű országok között sem szüntette meg a konfliktusokat. Elegendő az EK fejlődésében jelentkező érdekkonfliktusok sorára utalni. A biztonságnak tehát korunkban nem lehetnek izolacionista vonásai. A biztonság — ahogyan azt Urho Kekkonen fogalmazta — nem az „ajtók becsukásának”, hanem ellenkezőleg, az „ajtók nyitva tartásának” a politikája.12 A biztonságpolitika ily módon nemcsak a védelmi politika, a béke biztosításának, illetve a háború megelőzésének politikája a negatív béke, a puszta nem háború értelmében, hanem az aktív együttműködés, az együttélés politikája a kölcsönösen elfogadható s a közös érdekeket intézményesítő demilitarizált konfliktusstruktúra s az ezzel összefüggő politikai kultúra kialakítása érdekében. Ez azt is magában foglalja, hogy a kifelé irányuló enyhülés- vagy együttműködés-központú biztonságpolitika elválaszthatatlan a békés változást jelentő belső reformfolyamatoktól. A Szovjetunió és számos kelet-európai szocialista ország gyakorlata éppen ezt az összefüggést példázza. Többször felmerül a biztonság oszthatóságának a kérdése. Veszélyes a biztonság oszthatóságának az elvéből kiindulni egy olyan korban, amikor a konfliktusok száma növekszik és még hiányzik a „közös válságirányítás”, egyfajta „világbelpolitika” hatékony rendszere. Mégis, a gyakorlati politikai pragmatizmus alapján a válságok, konfliktusok elszigetelése, befagyasztása érdekében tett erőfeszítések a biztonság oszthatóságának a benyomását keltik, s úgy tűnik, hogy a második világháború utáni nagy háború elkerülésének ára a több mint 120 helyi háború volt. Mindez azonban mégsem ellentétes a biztonság átfogó jellegéről alkotott felfogással. Ahogyan a biztonság vertikális elemeinek az egységéből indulunk ki, úgy a biztonság földrajzi (horizontális) egységei sem választhatóak el egymástól: a biztonság globális összefüggései regionalizálódhatnak, míg a biztonság regionális elemei globális kifejeződést nyerhetnek. Nemcsak a „részek” biztonsága (Kelet—Nyugat, Észak—Dél konfliktusa) hat egymásra, hanem a globális problémákon át — a kölcsönös függőség feltételei között — a világ is mint egész hat a „részek” viszonyára és a „részek” belső fejlődésére. A kölcsönös függőség — a kelet—nyugati érdekek részleges összefonódása — korunk objektív folyamata. Mind több ország szá28