Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK-POLITIKAI BIZTONSÁG - Kiss J. László: A biztonság értelmezéséről a nyolcvanas években
zötti szoros, egymást erősítő interdependencia van. A biztonság nem katonai területén elért eredmények stabilizálhatják a katonai szférában létrejött egyezmények pozitív hatását, ám hosszú távon a biztonság egyetlen dimenziójában megtett előrehaladás sem helyettesítheti a másikat. Ha Európa két része között a gazdasági kapcsolatok minősége és mennyisége nem fejlődik a kívánatos mértékben, úgy a fegyverzetcsökkentésből származó pozitív hatások önmagukban nem tartósíthatják a kedvező politikai atmoszférát. Sőt, adott esetben Európa két része között a gazdasági és műszaki távolodás folyamata olyan pótlólagos konfliktusokat teremthet, amelyek közvetlenül érinthetik az európai biztonság egészét. A biztonság legfontosabb nem katonai szempontja maga a politika, mivel a biztonság alapvetően politikai feltétel.10. Minden más nem katonai szempont — így például a gazdasági válságban, környezeti katasztrófában vagy katonai erőben kifejeződő fenyegetések — politikai szempontokká alakulnak át, s gyakorolnak pozitív vagy negatív hatást a biztonságra. Természetesen a biztonság alapvetően politikai természete nem zárja ki azt, hogy a nem politikai tényezők is döntő befolyást gyakorolhatnak a biztonságra. Emellett ahogy a biztonság, úgy a fenyegetés is mindig viszonylagos, azaz nem egyszer s mindenkorra meghatározott, s mint ilyen szükségképpen folyamat. A gazdasági biztonság esetében például bekövetkezhet eg'y ország külgazdasági paramétereinek megváltozása, küszködhet világgazdasági illeszkedési zavarokkal, akadozhat nyersanyagellátása anélkül, hogy minden esetben a politikai-társadalmi rendszer összeomlására kerülne sor. Ezenkívül a katonai fenyegetés általános jellegétől eltérően az ökológiai és sok esetben a gazdasági fenyegetés eredete is diffúz, hiányzik az ellenség. Ilyen esetben a gazdasági fenyegetés nem egy-egy konkrét intézkedésre (például embargó) vezethető vissza, hanem a világgazdaságnak mint egésznek a kölcsönhatásaira, amelyeket a politikai döntéshozó nem láthat előre (olajárrobbanás, eurodollár-piac stb.). A biztonság mint politika nem statikus, hanem dinamikus folyamat, nem azonos a status quóval, magában foglalja a változást, illetve a vál- tozásra-alkalmazkodásra való képességet. A kölcsönös függőség és a globalizáció korában egy ország biztonságának forrásai növekvő mértékben nem a belső erőforrásokkal való felruházottságban, hanem a nemzetközi együttműködésben való részvétel hatékonyságában és képességében rejlenek. Természetesen a nemzetközi együttműködésben való részvétel — az országok státusmutatóitól, gazdasági erőforrásaitól stb. függően — nagyobb érzékenységet is jelent a világgazdasági, pénzügyi, kereskedelempolitikai stb. hatásokkal szemben. Ezzel a részleges vagy korlátozott kelet—nyugati együttműködéssel sajátos részkonfliktusok is kialakulhatnak. A kelet—nyugati strukturális egyensúlytalanság kétségtelenül nö27
