Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK-POLITIKAI BIZTONSÁG - Kiss J. László: A biztonság értelmezéséről a nyolcvanas években
KISS J. LÁSZLÓ A biztonság értelmezéséről a nyolcvanas években A nyolcvanas években a biztonságkutatás — a békekutatás vagy a nemzetközi politika, illetve a stratégiai tanulmányok hagyományos diszciplínáiban — világszerte látványosan fejlődik. Ebben a szocialista országok — így Magyarország1 — sem számítanak kivételnek. Az ember természet feletti uralmának magas foka önpusztító képességének soha nem látott tökéletesedésével párosult, legyen szó a biztonságnak akár a katonai, akár az ökológiai összefüggéséről. A biztonsági szükségletek növekedése, illetve azok azonosításának kényszerűsége különösképp a felgyorsult változások időszakában figyelhető meg. Az alapkérdéseket tekintve a biztonság- politika területén a hetvenes évek a nyolvanas években nem értek véget, a korábbi biztonsági dilemmák ma is megnyugtató és közös válaszokat várnak, ám egyidejűleg láthatóvá váltak azok a jelek is, melyek a második világháború után kialakult biztonsági felfogáson és annak intézményes valóságán messze túlmutatnak. Politikai gondolkodásunkat olyan nagy mértékben a hidegháború formálta, hogy a jelenlegi helyzet elemzésekor sem vagyunk képesek megszabadulni a hidegháborúban kialakult fogalmi készletünktől. A különbségek ellenére hajlamosak vagyunk a „második” vagy az „új” hidegháború, továbbá a „második enyhülés” vagy az enyhülés „második” szakaszáról beszélni, semmint új kritikai fogalmat alkalmaznánk, jóllehet számos új kategória — anélkül, hogy bármelyik is egyeduralkodóvá vált volna — megjelent a biztonság nemzetközi percepciójában. Nyilvánvaló, hogy a regionális, így az európai biztonság értelmezését globális, történelmi perspektívába kell helyezni. A nemzetközi rendszer politikai szerkezete és dinamikája jelentős mértékben a nagyhatalmak 23
