Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK-POLITIKAI BIZTONSÁG - Kiss J. László: A biztonság értelmezéséről a nyolcvanas években
számától és viszonyuk minőségétől függ.3 Ä két világháború között a regionális egyensúlyi rendszert Európában lényegében öt nagyhatalom határozta meg. Ennek összeomlásával 1945 után a kétpólusú nemzetközi rendszer vált uralkodóvá. A nagyhatalmak számának csökkenése vagy növekedése a nemzetközi rendszerben strukturális átalakuláshoz vezet. Különösen fontos a változás, ha a bipolaritás vagy annak túlhaladása felé mutat. Napjainkban a katonai, politikai, gazdasági stb. hatalom egyenlőtlen eloszlása s az államok ezzel összefüggő különböző státusmutatói — a katonai-hadászati téren érvényesülő bipolaritás ellenére — egy több központú, multipoláris világ létezéséről tanúskodnak, amelyben a regionális biztonság nem nélkülözheti a globális perspektívát. Emellett az atomfegyverektől való függőség csökkentésére és az egyoldalúan atomfegyverek által meghatározott biztonsági rendszerek túlhaladására irányuló elképzelések jelzik a második világháborút követő világrendszer átalakulásának irányát. A szovjet átalakítás gyakorlata is többek között az újszerű megközelítések befogadásának jelentőségére és a politikai nyelvezet megújításának a szükségességére hívta fel a figyelmet. A biztonság újrapolitizálása A biztonság alapvetően nem katonai, politikai kategória. Az utóbbi években egyes dimenzióinak a helyiértéke konjunkturálisán megnövekedett, jóllehet már a helsinki záró nyilatkozat félreérthetetlenül a biztonság politikai, katonai, gazdasági, kulturális és humanitárius elemeinek komplex egységéből indult ki. A biztonság hol kizárólagosan a gazdasági, hol egyoldalúan a katonai biztonsággal vált azonossá. A biztonság politikai, katonai, gazdasági, ökológiai vagy éppen humanitárius területekre történő szétválasztása inkább az eszköz- mint a céloldalon figyelhető meg. A valóságban a politika dönt a biztonság egyes elemeinek a felhasználásáról, így például a katonai és a gazdasági biztonság racionalitásának összeegyeztetéséről, illetve a közöttük keletkező célkonfliktusok feloldásáról. A biztonság egyes elemeinek az alkalmazása ugyanakkor szükségképpen csak viszonylagos lehet. A kölcsönös függés korában az atomfegyverek politikai alkalmazhatósága éppúgy korlátozódott, mint a gazdasági fegyvereké. Az interdependencia és az intenzív együttműködés szükségességének a feltételei között a gazdasági háborúk egyre inkább a nukleáris fegyverekhez váltak hasonlatossá: egyre inkább önpusztítóvá válnak, s egyik fél sem bocsátkozhat háborúba a győzelem reményében.3 A biztonság gazdasági dimenziójának a felértékelődése — a biztonság ökonomizálódása — különösképp az 1973 utáni időszak jellemzője volt. Az 24
