Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK-POLITIKAI BIZTONSÁG - Somogyi Ferenc: Az átfogó nemzetközi biztonság koncepciója
a vele együtt járó, a bizalmatlanság és a konfrontáció szellemét erősítő gondolkodásmód pedig a problémák megoldását célzó együttműködés akadályozásával a pusztulás felé sodorja a világot. Ilyen körülmények között elengedhetetlenné vált, hogy a túlélésben, az emberi civilizáció fennmaradásában való közös érdekeltség felülkerekedjék az ideológiai, politikai és társadalmi-gazdasági különbségeken. A továbbélés egyetlen ésszerű iránya tehát csak a nemzetközi viszonyoknak a béke megőrzését és az együttműködés kibontakoztatását szolgáló közös erőfeszítések révén való átrendezése lehet. Az emberiség létét fenyegető globális problémák megoldása és az együttélés korszerű feltételrendszerének kialakítása megköveteli a korábbi nézetek felülvizsgálatát, a realitások felismerését és tudomásul vételét, a nemzetközi kapcsolatok elméletének és gyakorlatának a megváltozott körülményekhez igazodó alkotó továbbfejlesztését. A nemzetközi biztonság olyan új felfogására van szükség, amely megteremti a különböző érdekek egyeztetésének feltételeit, lehetővé teszi a konfrontációhoz vezető érdekellentétek kiküszöbölését, és az emberiség pusztulásával fenyegető világháborús összeütközés lehetőségét kizárva szavatolja az emberiség fennmaradását. Ilyen jellegű az átfogó nemzetközi biztonságnak a szocialista országok által körvonalazott koncepciója, amely alapvetően új módon közelíti meg a nukleáris-kozmikus kor világának kérdéseit. Kiinduló pontja a biztonság túlhaladott felfogásának átértékelése, a nemzeti és a nemzetközi biztonság közötti minőségileg új kapcsolat felismerése, és a biztonságot szavatoló módszerekre és eszközökre vonatkozó elképzelések gazdagítása. Az új koncepció szerint olyan, az egyenjogúságon és demokratikus alapokon nyugvó széles körű nemzetközi együttműködésre van szükség, amely a katonai tényező szerepének fokozatos csökkentése mellett alapvetően politikai eszközökkel képes az oszthatatlan, egyetemes biztonság keretében minden állam számára szavatolni a kölcsönös, egyenlő és elégséges biztonságot. * * * Napjainkban, amikor a tudomány és a technológia, valamint a katonai stratégia fejlődésének következményeként realitássá vált az emberiség teljes pusztulásával járó nukleáris katasztrófa veszélye, a háború már nem csak erkölcsi, politikai, hanem technikai szempontból sem értelmezhető az államok közötti ideológiai viták, politikai és gazdasági ellentétek megoldásának, az egyes országok érdekei érvényesítésének, céljai megvalósításának eszközeként. A katonai erő alkalmazhatóságának korlátozottsága, a győztes háború kategóriájának abszurditássá válása miatt szükségszerűen túl kell lépni azon az elavulttá vált koncepción, amelynek 8
