Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Dunay Pál: Marek Thee: A haditechnika, a katonai stratégiák és a fegyverkezési verseny

zötti vetélkedés, hatalmi politika és terjeszkedési tervek. 2. Szomszédok vagy nagyhatal­mak agresszív szándékai által iga­zolt valós vagy eltúlzott biztonsági aggodalmak. 3. Rendszerek társadalmi-politi­kai, ideológiai vagy vallási termé­szetű vetélkedése. 4. A hadiipari komplexum profi­ton vagy más érdeken alapuló nyo­mása. 5. A modern haditechnika hajtó­ereje. (101. 1.) Az okok természetesen összefüg­genek, átfedik egymást, még akkor is, ha bizonyos időszakban egyik vagy másik tűnhet meghatározó­nak. Megkülönböztethetők szerke­zeiig funkcionális valamint maga­tartási, doktrinális tényezők. Ennél azonban nagyobb jelentőségű a bel­ső és külső determinánsok elkülö­nítése. Marek Thee szerint a fegy­verkezési versenyt — mindenek­előtt a meghatározó fontosságú ke­let—nyugati vetélkedést — elsősor­ban belső, politikai, gazdasági, tár­sadalmi és ideológiai okokkal ma­gyarázhatjuk. A fegyverkezési ver­seny lelassítását célzó külső körül­mények — mint például a fegyver­zetkorlátozási megállapodások vagy az enyhülési politika — még soha nem voltak olyan erősek, hogy fe­lülkerekedjenek a további militari- zálódást alátámasztó belső megha­tározókon. A helyzet mindezek el­lenére sem teljesen kilátástalan, hi­szen a fegyverkezés ösztönzői szembetalálják magukat bizonyos ellenhatásokkal. így a fegyverke­zést tápláló politikai motívumok az ésszerűség, a katonai érvek a stra­tégiai óvatosság, a profit érdekek pedig a fegyverkezési verseny gaz­dasági terheinek korlátjába ütköz­nek. A pszichikai doktrinális té­nyezők morális, etikai ellenveté­sekkel találják szembe magukat. A haditechnika hajtóerejének kettős korláttal kell megküzdenie — egy­részt a gazdaság polgári szférájá­nak szükségleteivel, másrészt a technikai lehetőségek maguk te­remtette korlátáival. A fegyverkezési verseny legfon­tosabb strukturális meghatározójá­nak Marek Thee a katonai kutatást és fejlesztést tekinti, rámutatva ar­ra, hogy ez történelmi távlatban olyan viszonylag új sajátosság, amely a jövőben még a mainál is nagyobb jelentőségre tesz szert. A rendelkezésünkre álló hozzávetőle­ges adatok igazolni látszanak meg­állapítását. Eszerint a világon vala­ha élt tudósok kilencven százaléka ma élő tudós, s a tudományos is­meretek és publikációk mennyisége minden 10—15 évben megkétszere­ződik. 1980-ban mintegy három­millió mérnök és tudós dolgozott tudományos kutatással és fejlesz­téssel. A katonai költségvetéseken belül növekszik a kutatásra és fej­lesztésre fordított összegek aránya. Ez a világ jelenlegi katonai kiadá­saiból tíz százalékot tesz ki. Ugyan­akkor figyelemre méltó, hogy a két vezető hatalom — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — esetében ugyanez az adat 12—15 százalék között ingadozik, ami ezeknek az országoknak kutatásigényesebb ka­tonai programjaival magyarázható. A növekedési ütemet illusztrálja, hogy az Egyesült Államok katonai kutatási és fejlesztési kiadásai 1980 és 1985 között megkétszereződtek, s ebben az utóbbi évben 35 milli­árd dollárt tettek ki. Érdemes meg­említeni, hogy az egész atombomba program 1942-től 1945-ig kétmillió dollárba került. Marek Thee különböző fegyver­fejlesztési programokban részt ve­vő szakértők megállapításait ösz- szegzi, amelyek szerint nagyon gyakran alakul úgy a helyzet, hogy 154

Next

/
Thumbnails
Contents