Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - INTÉZETI ÉLET - Tóthné Nagy Magdolna: A Magyar Külügyi Intézet nemzetközi tevékenysége 1987-ben
Adriano Guerra, a CESPI (OKP Külpolitikai Tanulmányi Központja) igazgatója arról beszélt előadásában, hogy még ma is kisértenek a pre- nukleáris korszak biztonságpolitikai elképzelései. Ezzel szemben a biztonságot új módon kell értelmezni; e szükségszerűségnek az az alapja, hogy a nukleáris háborút nem lehet és nem szabad megvívni. Az OKP biztonságpolitikája két előfeltételből indul ki: a politikai tényezők fontosabbak a katonaiaknál; valamint, hogy az interdependencia korszakában nem létezik egyoldalú biztonság. Veszélyes illúzió a biztonságot az erőfölény megszerzésében látni, minél alacsonyabb szinten létrehozott globális egyensúlyra van szükség. Közvetlen célként a kölcsönös, kiegyensúlyozott leszerelési lépések megtételét jelölte meg. R. G. Bogdanov, a SZUTA Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézetének igazgatóhelyettese az új szovjet külpolitikai és biztonsági koncepcióról 1987. március 23-án tartott előadásában valamennyi érdekelt fél biztonsági érdekeinek elismerését és a kölcsönös biztonság elvét hangsúlyozta. Ez az új koncepció tartalmazza azt a felismerést is, hogy az észszerűen elégséges Biztonság csak akkor érhető el, ha a nukleáris leszereléssel összhangban a hagyományos fegyverzetek területén is lényeges csökkentést hajtanak végre. A Szovjetunió kész erre, ugyanakkor vallja, hogy a kölcsönös biztonság kialakulásához, a félelemérzet csökkenéséhez a politikai tényezők nagyobb mértékben járulnak hozzá, mint a katonaitechnikai tényezők. A Szovjetunió szükségesnek tartja a lehető legtöbb állam bevonását a nemzetközi problémák megoldásába. A szovjet—amerikai kapcsolatokra vonatkozó új szovjet stratégia kialakulásában a genfi és a reykjaviki csúcstalálkozó tapasztalatai alapján a szovjet vezetés elsősorban a perspektivikus célkitűzéseket veszi figyelembe, felkészül a következő kormányzatokkal való együttműködésre. Az eddigiek alapján megállapítható, hogy az aktív együttműködés politikája a legeredményesebb taktika a reagani vonallal szemben. W. V. Wallace, a Szovjet és Kelet-Európai Tanulmányok Intézetének (Glasgow) igazgatója szerint (1987. április 13.), bár a kelet—nyugati kapcsolatok alakulásában hullámzások tapasztalhatók, optimizmusra ad okot, hogy a Szovjetunió tényleges leszerelési egyezmények megkötésére törekszik, és újszerű, rugalmas politikát folytat a regionális konfliktusok rendezése kérdésében. Amerikai részről is kedvező hatást gyakorolhat, a konszenzus felé vezethet, hogy Reagan elnök pozitív mérleggel szeretné ténykedését zárni, s az Irangate, Nicaragua, valamint a gazdasági problémák miatt szüksége van egy sikeres egyezményre a Szovjetunióval. Az Egyesült Államokban is erősödik a felismerés, hogy az SDI-ból származhatnak ugyan technikai előnyök, de hatékony hadászati védelem nem fejleszthető ki. Rámutatott ugyanakkor arra is, hogy a nukleáris elrettentés 132
