Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Rajcsányi Péter: Európaizálódás, folyamatok Európában

tételének szükségessége), viszonylag hosszabb időt vehet igénybe mindkét oldalon.

Ha úgy értelmezzük, hogy az európai térségben öt — területi, gazdasági, történelmi, kulturális és politikai kritériumok alapján többé-ke- vésbé elhatárolható — régió van, az is megállapítható, hogy ezek sok tekintetben egymástól eltérően reagáltak a nemzetközi változásokra az elmúlt évtizedekben. Reagálásaik nyomán erőteljesebbé váltak a köztük húzódó „repedésvonalak” is. Nem egy esetben, különösen egyes szocialista országoknál (így Magyarország esetében is) az európaizálódás, az európaiság hangoztatása jelentős mértékben a leszakadás elleni tiltakozásból, egy sajátos lemaradás érzésből táplálkozik. Nehezebb megválaszolni azt a kérdést, hogy vajon a regionalizálódás hangsúlyozása, az egyes régiókon belüli hasonlóságok erőteljes kidomborítása és specifikálása mennyire segíthet a nemzeti feladatok, például a strukturális átalakítás és alkalmazkodás végrehajtásában. Annyi azonban jelenleg is megállapítható, hogy érdemes lenne kialakítani összehasonlító válság- és fejlődéselméletet az európai régiókat illetően. Ennek keretében alaposabban kellene foglalkozni a nemzeti tényező szerepével is. Mai ismereteink szerint a regionalizálódás elméletileg nem szükségszerűen merev ellentéte az európai egységnek, hiszen különböző regionális nézőpontokból és szempontok alapján egyaránt megfogalmazódott az egység és együttműködés erősítésének követelménye.

Érdemes azt is megemlíteni, hogy a vitában elhangzottak olyan vélemények is, amelyek szerint nem világos Kelet-Európa és Közép-Európa régióinak elhatárolása. Túl sokszínű ma ez a nagyobb régió ahhoz, hogy döntő fontosságú közös és egyúttal elkülönítő jegyeket lehessen megfogalmazni. Egyes vélemények szerint Közép-Európa inkább kulturális térségként létezik jelenleg, nem kevés, a múltból is öröklött gazdasági kontaktussal és sajátsággal. Politikai tekintetben azonban már nem szerepel egységes vagy reális közös törekvéseket megfogalmazó régióként. Nem véletlen, hogy mind Közép-Európa, mind egész Európa esetében gyakori a közös történelmi és kulturális örökségre való hivatkozás, bár az évszázadokon keresztül ható történelmi tényezők napjainkra jelentősen meggyengültek vagy megszűntek. Igaz, új együttartó tényezők és folyamatok is keletkeztek. Ezek tartósságát és hatásaik erejét még nem lehet megítélni, színre lépésük azonban kétségtelen.

Összeurópai érdekként fogalmazódik meg a térség békéjének és biztonságának megteremtése és fenntartása. Az összeurópai együttműködés, a kelet—nyugati viszony részeként már csak a benne részt vevő országok eltérő társadalmi rendszere, sajátosságai következtében sem tekinthető érdekütközésektől, konfliktusoktól mentesnek. Valamennyi európai országnak alapvető érdekei és törekvései közé tartozik azonban egy olyan po128