Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Rajcsányi Péter: Európaizálódás, folyamatok Európában
politikai és leszerelési folyamatokba, először is nemzeti keretekben kellene stratégiáját érvényesítenie. Hozzájárulása az európai gondolkodáshoz azonban jelenlegi lehetőségei mellett is fontos. A kelet-európai országok tőkés külkereskedelmük mintegy 90 százalékát Nyugat-Európa országaival bonyolítják le. Importjukban a nyugateurópai térség részesedése 80 százalék felett van. A kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok forgalma évek óta csökkenő tendenciájú. Bár a szocialista országok a nyolcvanas években növekvő konvertibilis külkereskedelmi mérleg-többleteket értek el, ezt a helyzetet a tőkés importjuk erőteljes korlátozásával hozták létre, amelynek azonban határt szab exportjuk im- portszükséglete, a hazai ellátás diverzifikáltsága és megfelelő szintje iránti igény kielégítése, valamint a nyugati országok érdekeltsége a mérleg egyensúlyának megteremtésében. Az európai gazdasági kapcsolatok várható alakulásának azért is óriási a jelentősége, mert az elmúlt egy-másfél évtizedben ezeknek a kapcsolatoknak fontos dinamizáló és stabilizáló szerepük volt a kelet—nyugati együttműködésben, a politikai viszonyokban. Ahhoz, hogy ez a kedvező hatás fenntartható legyen, a kelet-európai országok gazdaságaiban (és Nyugat-Európa legtöbb országában is) új gazdasági növekedési modellek megvalósítására, új növekedési impulzusokra van szükség. A nyugat-európai oldalon a EGK bővülése is felveti ezt a szükségletet, a szociáldemokrácia pedig új, keynes-i elvekre épülő gazdaságpolitika életbeléptetését szorgalmazza. Kelet-Európa érdekelt egy modern, bővülő technika-, technológiatranszfert lehetővé tevő együttműködési struktúra kialakításában és az együttműködést támogató pénzügyi-, hitelrendszer fenntartásában. Mindkét fél számára a világgazdaság fejlődés élvonalához való felzárkózás igénye egy új Európa-politika egyik fontos tartalékaként jelenik meg. A kelet-európai országok — a KGST potenciálisan elsődleges háttérszerepe mellett — a belső társadalomépítéshez szükségesnek és előnyösnek tartanak egy nyugodt külső, európai körülmények között megvalósuló gazdasági együttműködést. Hozzájuk hasonlóan a Szovjetunió is növekvő érdeklődést és készséget mutat a bilaterális kelet—nyugat-európai gazdasági kapcsolatok bővítésén túl a nyugat-európai integráció kulcsfontosságú intézményeivel a kapcsolatok rendezésére, az együttműködésre. A perspektívák megítélésénél ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy mind a nyugat-európai integráció intézményei, szervezetei, mind a KGST az átrendeződés állapotában vannak. Az új struktúrák, programok és a hatékony belső működés kialakítása, amelynek során egyébként mód van a kelet—nyugati együttműködés szempontjainak figyelembevételére is (mint például a transzferábilis rubel konvertibilissé 127
