Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Rajcsányi Péter: Európaizálódás, folyamatok Európában
kai feltételeit, vagyis a politikai erőviszonyokat és a politikai pártok vonatkozó koncepcióinak, stratégiájának áttekintését illetően a konferencia szinte kizárólag a szociáldemokrata, szocialista pártokkal foglalkozott. Egyúttal rögzítette, hogy több, konzervatív vezetésű európai tőkés ország (például Nagy-Britannia) is növekvő érdeklődéssel vagy korábbi érdekeltségét fenntartva (az NSZK, Olaszország, Ausztria) fordult Kelet-Európa és a Szovjetunió félé. A szociáldemokrácia közös fellépést sürget (elsősorban saját pártjai közös fellépését) egy olyan Európa megteremtéséért, amely a szociáldemokrácia társadalompolitikai stratégiája számára a jelenleginél kedvezőbb megvalósítási feltételeket nyújtana. A szociáldemokráciát politikai mozgalomként a tőke nemzetközi mobilitása, az internacionalizálódás felgyorsulása, a konzervatív pénzügyi és gazdaságpolitikák tömeges megjelenése komoly kihívásként érte. Értékelése szerint erre a kihívásra nemzeti keretekben a szociáldemokrata pártok csak a siker csekély reményével reagálhatnak. Ezek a nemzeti stratégiák nem tehetők ki a konzervatív tőke nemzetközi nyomásának. Olyan regionális, európai együttműködésre van szükség, amely biztosítja a szociáldemokraták számára a külső hatásoktól kevésbé függő politizálást, gazdaságpolitikát. Ez csakis egy enyhült légkörű Európában lehetséges, amely a szociáldemokráciának a jelenleginél szélesebb mozgásteret biztosít. Figyelemre méltó az is, hogy az enyhülést védve, de az európai stabilitás miatti aggodalomból is adódóan, az elmúlt években a szociáldemokrata pártok biztonságpolitikai felfogása több vonatkozásban eltér az Egyesült Államok és a NATO stratégiáitól. Ennek a fordulatnak a lényegét világosan kifejtette az európai NATO-országok szociáldemokrata pártjainak 1986. évi oslói tanácskozásán elfogadott dokumentum. Ez az állás- foglalás egyrészről elismeri az Egyesült Államok és a NATO uralkodó szerepét a kelet—nyugati biztonsági párbeszédben, a leszerelés kérdéseiben, másrészről viszont szorgalmazza az Egyesült Államok és Nyugat-Eu- rópa viszonyának megváltoztatását a NATO-n belül az elmúlt években bekövetkezett strukturális változások alapján. Koherens, az amerikaiakétól eltérő nyugat-európai érdeket lehet megfogalmazni — e felfogás szerint — az eürópai biztonságot, a kelet—nyugati viszony európai dimenzióját illetően. Ennek az érdeknek kinyilvánítása és a megvalósítására való törekvés növelheti Nyugat-Európa befolyását a NATO-n belül és ennek révén lényegesen javíthatja a kelet—nyugati kapcsolatokat. A szociáldemokrata felfogással kapcsolatban a résztvevők azt is megjegyezték, hogy érvényesülését nagymértékben befolyásolja, gátolja az, hogy a vezető európai tőkés országokban a szociáldemokrácia nincs hatalmon. Ahhoz tehát, hogy valóban beleszóljon a nemzetközi gazdasági, 126
