Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
dezett vancouveri konferencia Kínát teljes jogú tagként elfogadta, a Szovjetuniónak pedig megfigyelői státuszt biztosított. A térség főbb gazdasági jellemzőinek, az együttműködésre vonatkozó koncepcióknak vizsgálata után indokolt feltenni a kérdést: mi teszi szükségessé az intézményes együttműködési mechanizmus kialakítását? 1. Az érintett országok egymással fenntartott gazdasági kapcsolatai olyan fejlettek, mélyrehatóak, oly mértékben meghatározók számukra, hogy Simái Mihály kategorizálása alapján ezeket az „interdependencia” stádiumában lévőként lehet jellemezni, míg egyes elemeikben (Egyesült Államok—Japán, Ausztrália—Üj-Zéland, Egyesült Államok—Kanada, sőt Japán—Dél-Korea) a komplex interdependencia vonásai vannak kibontakozóban. Ez a fajta kapcsolatrendszer, mint Simái is megállapítja, „szükségessé teszi nemzetközi együttműködési rendszerek, szervezetek kialakítását az együttműködés egyes területeinek funkcionális szabályozására”.51 2. A gyorsan fejlődő gazdasági kapcsolatok növekvő gyakorisággal okoznak konfliktushelyzeteket, amelyeknek nemzeti vagy bilaterális keretekben történő rendezése — más országok viszonylatában — újabb konfliktus forrása lehet. Alapvető érdekek fűződnek mindkét országban a japán—amerikai gazdasági kapcsolatok feszültségének kompromisszumos rendezéséhez. A térség több országában aggodalmat okoz az a lehetőség, hogy ezeket a kompromisszumokat a rovásukra köti meg a két nagyhatalom. A problémamegoldási mechanizmus regionális keretekben történő kiépítése ezt megnehezítené. 3. A meglévő globális mechanizmusok számos esetben nehézkesnek, néha működésképtelennek bizonyultak. A működő regionális szervezetek a tagországok vagy témák köre alapján túlságosan szűknek vagy (ESCAP, ABD) a globálisakhoz hasonlóan nehézkesnek mutatkoztak. 4. Az Egyesült Államoknak és Japánnak alapvető érdekei fűződnek ahhoz, hogy szilárdan a kapitalista fejlődés útján tartsák a térség országait, ezzel nemcsak gazdasági (piac, nyersanyagforrás), hanem politikai és stratégiai érdekeiket is szolgálják. Különösen Japán számára fontos — a fegyverkezéssel kapcsolatos alkotmányos korlátozások miatt — a „komplex biztonság”52 vagy „kiegészítő militarizmus”52 jegyében a tőkés rendszerek megerősítése, egyben regionális — egyelőre gazdasági — hatalmának intézményesített formában történő elismerése. Az Egyesült Államoknak alig leplezett tervei vannak a létrehozandó együttműködési mechanizmus politikai-katonai szövetséggé történő fejlesztésére. 5. A térség fejlődő országai is táplálnak reményeket az együttműködést illetően. Bíznak a nyersanyagárak stabilizálását szolgáló alap („STA- BEX”) létrehozásában, a kötöttségektől mentes fejlesztési segélyek folyó118
