Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
sításában, egyfajta „privilegizált partnerség” kialakításában, amely — úgymond — az Észak—Dél kérdés regionális keretekben történő megoldását, a közepesen fejlett országokhoz történő felzárkózást jelenthetné. A térség objektív gazdasági folyamatai indokolják ugyan a széles körű együttműködés napirendre tűzését, az eddig kimunkált koncepciók és a megvalósításukra tett lépések azonban arra utalnak, hogy egy kommunistaellenes, zárt regionális gazdasági tömörülés, távlatilag pedig egy újabb politikai-katonai tömb kialakulásának veszélyével kell számolnunk. Ezért rendkívül indokolt és szükséges volt a térség valamennyi államát átfogó, nyitott, új típusú együttműködés koncepciójának kidolgozása. Míg korábban a szovjet álláspont következetesen elutasító volt minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely a térség országai közötti gazdasági együttműködést lett volna hivatott szolgálni (újabb szovjetellenes tömörülés létrejöttétől tartva), addig az új szovjet külpolitikai gondolkodásmód, az átcsoportosított prioritások jegyében 1986-ban új, pozitív programmal lépett fel, majd ezzel felvértezve — mint említettük — első ízben vett részt a soros PECC-konferencián. E pozitív programnak felelt meg a szovjet kormány 1986. április 23-i nyilatkozata, amely — egyebek között — megállapítja, hogy a térség népeit összeköti létfontosságú érdekeik azonossága. Problémáik megoldásához valamennyi állam konstruktív erőfeszítéseire van szükség. A szovjet kormány javasolja a csendes-óceáni országok — megfelelően előkészített — tanácskozását, ahol a biztonság, beleértve a gazdasági biztonság kérdéseit vitatnák meg. A javaslat hangsúlyozza, hogy társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítása érdekében a Szovjetunió megkülönböztetett figyelmet szentel Szibériának és a szovjet Távol-Keletnek. A meglévő kölcsönösen előnyös nemzetközi gazdasági kapcsolatokon túl e területek fejlesztése újabb lehetőségeket teremt a Szovjetunió aktívabb részvételére a nemzetközi munkamegosztásban. A szovjet kormánynyilatkozat együttműködést javasolt a termelőerők fejlesztésére, a szakemberek képzésére, új energiaforrások alkalmazására, a közlekedés és a hírközlés fejlesztésére, a kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi együttműködés olyan új formáinak feltárására, amelyek figyelembe veszik a térség fejlődő államainak érdekeit. Figyelemre méltó, hogy a szovjet javaslat egyértelműen törekszik azoknak a pozitív elgondolásoknak a beépítésére, amelyeket a csendesóceáni együttműködés kérdéseivel foglalkozó külön fórumokon korábban mások már előterjesztettek. A javaslat — amelynek egyik eleme a csendes-óceáni gazdasági együttműködés — rugalmas, tág keretei megnehezítik, hogy lesöpörjék az asztalról. A Szovjetunió mint csendes-óceáni ha119