Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
ral rendelkező Kanadáról, Ausztráliáról, vagy Űj-Zélandról. Kodzsima javaslatai meglehetősen nyílt egyoldalúsággal tükrözték a japán tőke érdekeit. Drysdale és Patrick OPTAD-javaslata a PAFTAD-konferenciák tanulságait használta fel, ugyanakkor jelentős mértékben különbözik Kodzsima elképzeléseitől. Drysdale és Patrick mindenekelőtt a régió belső gazdasági fejlődéséből indult ki, s három tényezőt határozott meg, amelyek elősegítették a régió gyors gazdasági fejlődését, megnövelték világgazdasági jelentőségét. 1. Japán ipari fejlődése, amely az ásványkincsek és élelmiszerek, később a munkaigényes feldolgozóipari termékek iránti kereslet gyors növekedéséhez vezetett, megnövelte egyúttal a tőke- és technológiaáramlás volumenét a térségen belül. 2. Északkeled és Délkelet-Ázsia fejlődő országainak látványos sikerei az iparfejlesztés és a kereskedelmi forgalom növelése terén, amelyet egyrészt a japáni fejlődés húzó hatása, másrészt a tudatos exportorientált iparfejlesztés eredményezett. 3. A gazdasági fejlődés lassulása Nyugat-Európában, ezáltal relatív súlyának csökkenése a világgazdaságban.47 Drysdale szerint „a regionális és nemzetközi kereskedelem és más gazdasági kapcsolatok nem fejlődhetnek az együttműködésre kész gazdaságpolitikai magatartás melletti elkötelezettség megbízható rendszere nélkül’7'.48 Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erősítését célul tűző regionális összefogás nem szükségszerűen diszkriminációs jellegű másokkal szemben, ellenkezőleg; a térség számára fontos a globális célok és a regionális vagy kétoldalú kollektív lépések közötti konzisztencia. Megállapítja, hogy a csendes-óceáni gazdasági együttműködés és komplementeritás érvényesítése inkább a jövő feladata, mint megvalósult tény. Ebből adódóan a kereskedelembővítés a sikeres iparosítás és fejlesztés feltétele. A Csendes-óceáni Közösség létrejöttét a távolabbi jövőre jósolja, de megállapítása szerint maga a közösség gondolata segít felkelteni az érdeklődést a térség kereskedelmi, beruházási és növekedési potenciálja iránt. Egy, az OECD-hez hasonló konzultatív jellegű kormányközi szervezetet javasol — ellentétben az EGK-típusú integrációval —, de az OECD nagy bürokratikus apparátusa nélkül. A kérdések megvitatását funkcionális munkacsoportokra kívánja bízni. Kodzsima PAFTA- vagy OPTAD- javaslatától eltérően a régióból mind a fejlődő, mind a fejlett országok tagjai lennének a szervezetnek, de ezt a tagságot a „piacgazdaságok”-ra korlátozza. A KNK részvételét egyes munkacsoportokban elképzelhetőnek tartja. 115
