Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
Kodzsima első javaslata nem annyira a régión belüli gazdasági kapcsolatok belső fejlődési szükségszerűségére, mint inkább a régión kívüli eseményeknek a térség öt fejlett tőkés országára gyakorolt hatására épül. A Csendes-óceáni Szabadkereskedelmi Övezet — PAFTA létrehozását az Európai Gazdasági Közösség kialakulására adandó válasznak szánta. Ugyancsak hatott a tervezetre a GATT-tárgyalások ún. 'Kennedy-fordu- lójának alakulása. Kodzsima úgy vélte, hogy a regionális kereskedelmi forgalom teljesen akadálymentessé tétele jóval nagyobb kereskedelembővítő hatással jár, mint a világpiac részleges liberalizálása a GATT útján. Kodzsima ugyanakkor maga is kimutatta, hogy az intraregionális kereskedelem jelentős növekedéséből származó előnyök nem egyenlő mértékben oszlanának el a tagországok között, mivel az öt fejlett tőkés ország gazdasági, ipari termelékenységi szintje jelentősen eltér egymástól. A PAFTA megvalósulása elsősorban Japán számára járt volna haszonnal, hiszen a régióba irányuló exportja 95 százalékban feldolgozóipari termékekből állt, amely így megszabadult volna a vámkorlátozásoktól, míg a japán import 70 százalékát ásványi nyersanyagok tették ki, amelyek amúgy is gyakorlatilag vámmentesen kerültek a japán piacra. Kodzsima elképzelései szerint az ázsiai és latin-amerikai fejlődő országok társult tagként csatlakozhattak volna a szervezethez. A fejlődő országok exportjának elősegítésére piacbővítő intézkedéseket (struktúrális átalakításokat) és exportkapacitás-bővítő segélyprogramot javasolt. Nemcsak az érintett országok álláspontja volt — a várható egyoldalú japán előnyök miatt — tartókodó, hanem rövidesen Kodzsima is belátta javaslata megvalósításának nehézségét. így a korábbi intézményesített helyett funkcionális integráció felé fordult, amikor 1968-ban előterjeszt tette javaslatát az OPT AD (Csendes-óceáni Kereskedelmi, Segélyezési és Fejlesztési Szervezet) létrehozására. A szervezet három területtel, a kereskedelempolitikával, a külföldi tőkebefektetésekkel és a társult fejlődő országok irányába folytatott segély- és kereskedelempolitikával lett volna hivatott foglalkozni. Szervezeti struktúrájában az OECD modelljét követve, három bizottságot tervezett: a kereskedelem, a beruházás és a segélyek témakörében. Kodzsima ezt az elképzelést nem a PAFTA helyett, hanem az ahhoz vezető első lépésnek szánta. De míg a PAFTA elsősorban az öt fejlett tőkés ország egymás közötti gazdasági kapcsolataira vonatkozott, addig az OPT AD az ötök és a térség fejlődő országai közötti kapcsolatokat szabályozta volna. Kodzsima mindkét javaslata kormányközi együttműködést feltételezett. A PAFTA — és OPTAD — javaslat vitái az 1968 óta megrendezett PAFTAD-konferenciákon bebizonyították, hogy ezek az elképzelések még Japánban is vitatottak, nem is beszélve a kevésbé fejlett feldolgozóipar114
