Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
kontra Atlanti-óceán vagy Ázsia kontra Európa kategóriákban gondolkodunk.”41 Az együttműködéssel kapcsolatos események, megnyilatkozások sűrűsödése, a kormányok egyre határozottabb bekapcsolódása a téma megvitatásába egyértelműen azt jelezték, hogy az elmélet síkjáról egyre inkább a gyakorlati megvalósulás felé haladt az ügy. 1985. január végén előbb a 6 ASEAN-tagország, majd a 6—(-5 kormányképviselői Jakartában tanácskoztak az ázsiai-csendes-óceáni térség fejlődő országai szakemberképzési programjának részleteiről. Mochtar Kusamaatmadja indonéz külügyminiszter beszédében hangsúlyozta, hogy elsősorban a már meglévő objektumokat kell felhasználni a szakember- képzésre, ugyanakkor leszögezte, hogy az együttműködés keretében létrehozandó minden új objektumot az ASEAN-országokban kell megépíteni.42 Ugyancsak januárban Tokióban tartotta meg alakuló ülését a térség konzervatív pártjait tömörítő Csendes-óceáni Demokratikus Unió. Ezen szintén megvitattak gazdasági tárgyú javaslatokat. Kondo Tecuo, a japán kormánypárt képviselője a csendes-óceáni távközlés relatív elmaradására hivatkozva, egyebek között Csendes-óceáni Telekommunikációs Szervezet megalapítását szorgalmazta.43 Az ASEAN külügyminiszteri értekezlete, amelyet 1985 februárjában Bangkokban tartottak, megerősítette a tagországok érdekeltségét az emberi erőforrások fejlesztésével kapcsolatos közös programokban.44 Egyes országok — különösen Malaysia — egyre határozottabb formában adtak azonban hangot fenntartásaiknak. 1986 decemberében a már említett R. Fairbanks annak beismerésére kényszerült, hogy a helyzet jelenleg nem kedvez „a csendes-óceáni együttműködési kérdések hivatalos, kormányközi megvitatásának”.45 Mindenesetre kétségtelen, hogy a japán politikai vezetés változatlanul törekszik az államközi, intézményes együttműködés formáinak kialakítására. Az új japán miniszterelnök, Ta- kesita Noboru megválasztása előtt közzétett programnyilatkozatának eredeti változatában „az Ázsiát súlypontként kezelő külpolitikai irányvonal demonstrálására legfelsőbb szintű ázsiai-csendes-óceáni tanácskozás ösz- szehívására” tett javaslatot. Ezt a részt végül kihagyták, mivel „nehéz megválasztani a résztvevőket”.46 A csendes-óceáni medence országai gazdasági együttműködésének előmozdítására hivatott elképzelések fejlődésének vázlatos áttekintése után vizsgáljuk meg részletesebben a fontosabbnak tűnő, leginkább kidolgozott koncepciókat. E javaslatok egymással csak korlátozott mértékben hasonlíthatók össze, hiszen más történelmi-politikai-gazdasági körülmények között születtek, illetve a vezető szerepre igényt tartó országok: Japán és az Egyesült Államok érdekeit más-más arányban tükrözik. 113
