Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
A japán tőke egyes képviselői (különösen a hanyatló iparágak részéről) az ún. „bumeráng effektusától, vagyis a japán segítséggel létrehozott ipari termelő kapacitások okozta konkurenciától félnek, a valóságban azonban a termelőberendezések, alkatrészek, technológia exportja az ASEAN-Japán kereskedelmi mérlegekben állandó passzívumot okoz a nyersanyagot nem vagy csak kisebb mértékben exportáló ASEAN-orszá- gok (Thaiföld, Szingapúr, Fülöp-szigetek) számára. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a japán multinacionális vállalatok leányvállalataiként japán tőkével létrehozott cégek termékeiket a világpiaci árnál olcsóbban, gazdaságtalan áron adják el az anyavállalatoknak, működésük így a neoko- lonialista kizsákmányolás egyfajta formáját jelenti. Ráadásul itt is sok esetben jellemző a tőkés technikatranszfernek az a vonzása, hogy enklá- vékat, a belgazdasághoz szervesen nem kapcsolódó termelőegységeket hoz létre, amelyek nem egy esetben a nemzeti burzsoázia önálló ipari vállalkozásait kényszerítik csődbe. E függőség csökkentése érdekében a fejlődő országok külgazdasági kapcsolataik diverzifikálására törekednek, többek között a régión belül. így erősödnek a gazdasági kapcsolatok Kanadával, Ausztráliával, tJj-Zélanddal, de nem kevésbé figyelemre méltó a térség újonnan iparosodott és fejlődő országai (pl. Dél-Korea és Malaysia) közötti együttműködés fejlődése. Bár a horizontális specializáció fejlődése dinamikussá vált, az ASEAN-Japán gazdasági kapcsolatokat egyelőre a vertikális munkamegosztás jellemzi: Japán számára ezek az országok mindenekelőtt a stabil nyersanyagellátás szempontjából fontosak. A nyersanyagárak labilitása ugyanakkor jelentős bizonytalansági tényezőt visz be az ASEAN-orszá- gok gazdaságtervezésébe. így az ASEAN-országok kevésbé használhatják fel a nyomás gyakorlás eszközeként a nagyfokú japán függést a nyersanyagok terén, sőt — különösen a világpiaci túlkínálat esetén — a japán vásárlások erősíthetik a szigetország befolyását, lehetővé téve feltételek szabását. A régió országainak egymáshoz kötődéséről beszélve nem lehet említés nélkül hagyni a nemzetközi közlekedés és telekommunikáció viharos ütemű fejlődését, amelynek révén a Csendes-óceán a világ egyik legforgalmasabb vízi és légi útjává vált, míg a telekommunikációs kapcsolatok, különösen technikai színvonaluk is felveszik a versenyt a transzatlanti forgalommal. A csendes-óceáni medence országai közötti együttműködés intézményes szabályozására és fejlesztésére irányuló koncepciók keletkezése és problémái A térség országai közötti együttműködéssel foglalkozó első koncepciók vi105
