Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
szonylag korán, már akkor megjelentek, amikor kialakulásukat nem a gazdasági szükségszerűség, hanem a szubjektív kívánság motiválta. 1917- ben Összcsendes-óceáni Unió jött létre közös konferenciák szervezésére.14 Más jelleggel megemlíthető a ,.Nagy Kelet-ázsiai Közös Felvirágzási Övezet”, amely a japán imperializmus hódító szándékait volt hivatott leplezni valamiféle „közös ázsiai” faji ideológia alapján. A második világháborút követően az újjáépítés lekötötte a regionális együttműködési koncepciók elsőrendű kezdeményezőjének számító ország, Japán energiáit. A hatvanas évek elejéig tartó tőkehiány megakadályozta a számottevő japán gazdasági terjeszkedést a térségben. A modern együttműködési elképzelések előfutárának számítható a római szerződés megkötését követően felvetődött „ázsiai közös piac”-ja- vaslat. A realitásokkal számot vetve, a japán gazdasági fellendülés irányítója, Ikeda miniszterelnök ezt az „ázsiai közös piacot” olyan ideálnak nevezte, amelynek megvalósítására törekedni kell.15 Hasonló tartalmú volt a japán kormány tagjának, Kono Icsirónak a „csendes-óceáni egyesülésire tett javaslata. „Ahhoz, hogy a japán— amerikai kapcsolatokat az egyenlőségi helyzethez közelítsük, valamint Ázsia többi részének gazdasági fejlődését biztosítsuk, kívánatos volna közvetlen összekapcsolni Ázsia gazdasági tömbjét az Egyesült Államok és Kanada gazdasági közösségével” — nyilatkozta.16 A japán gazdaság gyors fejlődése, egyes iparágakban a belső piac telítetté válása, valamint a kialakuló tőkefeleslegek indokolták a hasonló elképzelések napirenden tartását. A japán parlament felsőházának konzervatív képviselője, az ismert üzletember, Kadzsima Morinoszuke 1960-ban és 1964-ben a parlament ülésén ismételten felvetette egy összcsendes-óceáni szervezet megteremtésének lehetőségét.17 Szerinte ázsiai „Marshall-terv”-re lenne szükség, vagyis fejlesztési segélyek folyósítására. A kérdés történelmi-politikai érzékenységét jelzi, hogy Kadzsima szükségesnek látta hosszasan bizonygatni: javaslata gyökeresen eltér a Nagy Kelet-ázsiai Közös Felvirágzási Övezet koncepciójától. Ezt az eszmei hatást azonban nehéz tagadni, még akkor is, ha az elképzelések ma már nem a fasiszta, faji ideológia mezében jelentkeznek. A csendes-óceáni együttműködési koncepciók egyik fő japáni propagáto- rára, a későbbi külügyminiszterre, Okita Szaburóra például bevallottan hatással volt Konoe miniszterelnök 1938-as nyilatkozata „Az új rend megteremtéséről Kelet-Ázsiában”.18 1963-ban a Japán Gazdasági Kutató Intézet nyilvánosságra hozta „A csendes-óceáni gazdasági együttműködés irányairól” c. jelentését,19 amelyben az öt csendes-óceáni fejlett tőkés ország — Japán, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Űj-Zéland — képviselőinek évenkénti ta106
