Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)
1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben
— alacsony telekáraik, laza környezetvédelmi előírásaik miatt a környezetszennyező, anyagigényes japán ipar áttelepítésének, vagyis magántőke-beruházásainak fontos színtere; — a fentiekkel összefüggésben: a strukturális átalakítás során — csökkenő komparatív előnyei miatt — Japánból kiszoruló iparágak gazdaságos működtetésének bázisa; — a technikatranszfer révén a japán technológiák másodlagos értékesítésének piaca. Hozzá kell tennünk, hogy a gazdasági szempontok mellett Japán politikai, stratégiai érdekei is indokolják a szoros együttműködést. A japán békealkotmány korlátozásai miatt megszületett „komplex biztonság” koncepciójának kulcseleme ugyanis a Japánt körülvevő antikommunista rendszerek belső stabilitásának megőrzése, a tőkés fejlődés folytonosságának biztosítása. A térség országai szempontjából Japán a legjelentősebb kereskedelmi partner, a legfontosabb segélyező és hitelező, a közvetlen tőkebefektetések, beruházások legnagyobb forrása és az új ipari technika fő szállítója. A térség országai között — Japán nélkül — nehezebben fejlődnek a gazdasági kapcsolatok, hiszen a hasonló fejlettségi szint, a közel azonos gazdasági szerkezet, a tőkefeleslegek hiánya akadályozza ezt. Mégis, ezeket a kapcsolatokat nem szabad lebecsülni, annál kevésbé, mert a statisztikák több tényezőt illetően is e szálak erősödését mutatják. A külkereskedelemben és a beruházásokban meghatározó a régió országainak jelentősége egymás számára. Forgalmukban a térség országainak részesedése általában 50 százalék feletti, a közvetlen tőkekivitelben az arány még ennél is nagyobb.12 Fejlődött a régión belüli munkamegosztás is. Ennek hagyományos formája a feldolgozóipar és a nyersanyag-kitermelés elkülönültsége. A feldolgozóipari munkamegosztás jelentőségének növekedése az a tényező, amely — a regionális kapcsolatok fontosságát kiemelve — túlmutat ezen a hagyományos munkamegosztáson. A regionális kooperáció motorjának számító Japán egészen a közelmúltig csekély mértékben vett részt az ipari munkamegosztásban. Ezt jelzi, hogy Japán importjában az ipari termékek részaránya mindössze 24 százalék, míg a fejlett tőkés országok közül a következő legkisebb arány Olaszország esetében 48 százalék volt.13 A japán tőkét a jen árfolyamváltozása ösztönözte a korábban főleg a textilipar, fafeldolgozás területére korlátozódó horizontális spe- cializáció gyors bővítésére, például az elektronika, a gépkocsigyártás stb. területén. 104
