Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1988 (15. évfolyam)

1988 / 1. szám - Südy Zoltán: Törekvések a gazdasági együttműködés intézményesítésére a csendes-óceáni térségben

kebefektetéseik 1980 végére elérték a 3,6, illetve az 5,6 milliárd dollárt), egyben — kimagaslóan fejlett technikai színvonaluk alapján — jelentős technikai- és technológiaszállítók.

A vázlatosan felsorolt tényezők alapján is érzékelhető, hogy a térségben végbemenő folyamatok jelentősen kihatnak az egész világgazdaságra. Mára valósággá vált Marx jóslata: „ .. .a Csendes-óceán mindkét partja nemsokára ugyanolyan népes, a kereskedelem számára ugyanolyan nyitott, iparilag ugyanolyan fejlett lesz, mint most a Bostontól New Or- leansig húzódó tengerpart. Akkor a Csendes-óceán ugyanolyan szerepet játszik majd, mint most az Atlanti-óceán, az ókorban és a középkorban pedig a Földközi tenger — a világforgalom nagy víziútjának szerepét. . .”10

A térség országai közötti gazdasági kapcsolatok meghatározó jelentőségűek ezen országok számára, s bár a földrajzi tagoltság, a kulturális és etnikai különbségek, mindenekelőtt pedig a gazdasági fejlettségi szintek eltérő volta, az Egyesült Államok és Japán érdekeltségének globális jellege lehetetlenné tesz — legalábbis belátható perspektívában — egy EGK-típusú integrációt, a térség országai közötti kölcsönös függőség szintje mégis indokolttá teszi a gazdasági együttműködés valamilyen intézményesített formájának kialakulását.

Interdependencia a csendes-ócáni térség országainak gazdasági kapcsolataiban

Az 1930-as évek egyik japán közgazdászának, Akamacu Kanamenek a hasonlatát elevenítette fel Okita Szaburo, volt japán külügyminiszter. Eszerint a Csendes-óceán térségének gazdaságában az Egyesült Államok játszotta el a vezérgúnár szerepét egy vadliba „V” alakzat élén, míg Japán, majd az újonnan iparosodott országok, azután az ASEAN követték.11

Annyi bizonyos: a gyorsan fejlődő japán gazdaság húzó hatása, a 70-es évek közepén meggyorsult tudatos struktúraátalakítás a japán iparban, a japán mintára — s gyakran a japán tőke részvételével — megvalósított exportorientált iparfejlesztési politika a térség újonnan iparosodott és fejlődő országaiban meghatározó jelentőségű tényezőnek bizonyult a régió gazdasági fejlődése szempontjából.

A régión belüli gazdasági kapcsolatok elsősorban Japán és a többi ország közötti kétoldalú kapcsolatok formájában fejlődtek. Ez bizonyos szempontból természetes, hiszen Japán számára a térség többi országa:

— kiemelten fontos és stratégiailag biztonságos nyersanyagforrás;

— a japán ipari termékek nagy és gyorsan fejlődő piaca;

— olcsó és fegyelmezett munkaerő forrása;

103