Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)

1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés

gyarország ellen. A harcokban 120 000 embert veszített. Erdélyt „odaígérték” a román hadseregnek. A magyar kérés figyelembevétele a nemzetközi erkölcs elleni támadás és végzetes történelmi tévedés lenne.9'*

Teljesen érthető és magyarázható lett volna, ha Tatarescu demokratikus szellemtől áthatott érveket vonultat fel a magyar javaslatok elutasítása érdekében. Itt azonban erről szó sem volt. Ezúttal ugyanis akarva- akaratlanul a királyi Románia volt miniszterelnöke érvelt valójában régi „érvekkel”. 1920-ßan nagyjában a szóban forgó területet még nem nemzeti, hanem közlekedési, gazdasági érvekkel csatolták Romániához. Ha az 1920-as határ a román etnikai terület legmérsékeltebb határa, amelytől nyugatra a román nemzetiség létszáma Magyarországon soha nem érte el a 25 000 főt, akkor hol húzódik a román etnikum „reális” határvonala? Sajnos, erről Tatarescu Párizsban nem nyújtott tájékoztatást. Kétségtelenül hangzatos és haté,sós lehet a nemzeti fejlődés „bölcsőjére” hivatkozni. Néhány hónappal korábban ez a „bölcső” még Tatarescu szavai szerint is Erdélyben ringott. Sőt, akkor még azt is tudta a külügyminiszter, hogy 1920-ban jelentős, Erdélyen kívüli területeket is csatoltak Romániához. A külügyminiszter arról is „megfeledkezett”, hogy az 1925. évi román közigazgatási átrendezésnek egyik célja és eredménye a határmenti terület olyan nagyobb közigazgatási egységekbe sorolása volt, amellyel biztosítani lehetett a román etnikum fölényét. így, Bihar megyéből az amúgy is román többségű Szilágy megyéhez csatolták az ér- mihályfalvi járást, amelynek 24 842 lakosából 21 865 volt magyar. Ugyanakkor Szatmár megye része lett a korábban Szolnok—Doboka megyéhez tartozó kápolnokmonostori járás, ahol 12 921 lakosból mindössze 184 volt magyar. Az 1930-ban végrehajtott román népszámlálás a határ mentén 133 községben 3494 km2 területen talált túlnyomóan magyar többségű lakosságot, 366 212 lakos közül 265 613 a magyar, vagyis 72,5 százalék. A magyarság 1910-hez viszonyítva, itt elvesztett 22 községet 851 km2 területtel.95 Ugyanitt az 1940. évi népszámlálás 4054 km2-en 483 012 lakosból 420 917 (87,2 százalék) magyart talált. Ha a magyar javaslat a határ mentén csupán az etnikai többségre alapozta volna igényét, akkor a 4000 km2-et könnyen megkétszerezhette volna. A városok magyar etnikumú többségét a hivatalos román magyarázatok általában a közigazgatás és a fegyveres szervezetek létszámával magyarázták. Ennek cáfolatára elegendő csupán arra utalni, hogy az érintett Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti stb. lakosságának magyar többségét — az említettek nélkül — a két világháború között sem lehetett elvitatni. A román külügyminiszter beszéde hallatán méltán állapította meg az MKP központi lapjának párizsi tudósítója, hogy „Tatarescu beszéde nem volt méltó folytatása Groza miniszterelnök, Gheorghiu-Dej és a román demokraták ed199