Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés
digi nyilatkozatainak és nem jó beköszöntő a román és a magyar nép barátsága jövőbeni alakulásához”.96 A Nemzetgyűlés külügyi bizottságának 1946. augusztus 5-i ülésén Gyöngyösi János külügyminiszter javasolta, hogy Magyarország Romániával kapcsolatosan mindössze néhány ezer km2-es határkiigazítást kérjen.97 Ezt azzal indokolta, hogy a 22 000 km2-es kérelmet egyetlen szövetséges nagyhatalom sem támogatta, illetőleg támogatja. Gyöngyösi János javaslatának elfogadásával a külügyi bizottság lényegében felülvizsgálta a kormány békeprogramját. Ezzel egyidejűleg azonban elmulasztotta a Külügyi bizottság a magyar békecélokat az önrendelkezés elvi alapjaira helyezni. Annak ellenére, hogy olyan álláspont leszögezése a magyar kormány részéről, amely szerint a nemzetiségi kérdés igazi megoldását az önrendelkezés elvének tiszteletben tartásában látja, már a legkisebb mértékben sem veszélyeztethette a magyar békekilátásokat. Különösen akkor, ha a végrehajtás időszerűségének elbírálását, a megvalósítás módját vagy módozatait a magyar kormány és a békedelegáció a szövetséges nagyhatalmakra, konkrétan a békekonferenciára bízza. Az előbbiekkel összefüggésben azután már nyugodtan lehetett volna hivatkozni nemcsak a pozitív és negatív történelmi előzményekre, hanem az ENSZ alapokmányára is, amely többek között a következőket tartalmazza: „Az Egyesült Nemzetek célja, hogy a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletben tartásán alapuló baráti kapcsolatokat fejlessze és az általános béke megerősítésére alkalmas egyéb intézkedéseket foganatosítson.”98 Igaz, az önrendelkezés elve melletti kiállást a békekonferencia éppen úgy figyelmen kívül hagyhatta és minden valószínűség szerint hagyta volna is, mint a békedelegáció más előterjesztéseit. De a magyar kormány ezzel mind a jövő szempontjából, mind pedig a határokon kívül maradó, illetve maradt magyar nemzetiségű lakosság politikai, gazdasági és kulturális jogaiért folytatott küzdelméhez erkölcsi tőkét kovácsolhatott volna magának. Az elvi alap hiányában Au er Pál javaslatával valójában még erkölcsi sikert sem könyvelhetett el. Sőt, a 4000 km2-re vonatkozó kérése — az előzmények nem ismeretében — a korabeli magyar közvéleményt is meglepetésként érte. Az együttes bizottság 1946. szeptember 5-én folytatta munkáját. Az ülésen hosszas vita után a bizottság Ausztrália és a Dél-Afrikai Unió tartózkodása mellett, visszaállította az 1938. január 1-jei magyar—román határt.99 Ä román békeszerződés-tervezet elfogadását követően a brit bizottsági tag a következő szöveg felvételét javasolta pótlólagosan a román békeszerződésbe: „Azonkívül Románia kötelezi magát, hogy a Romániában érvényben lévő törvények sem tartalmukban, sem alkalmazásukban nem 200
