Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés
biztosította a romániai magyarságot: az 1944-es „kilengések” nem ismétlődnek meg.49 Balázsfalván pedig azt hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy Románia azért kapta meg Erdély egész területét, mert garantálta a nemzetiségek jogegyenlőségét.50 Groza június 2-i iasi-i beszédében szintén arra hívta fel a románság figyelmét, hogy „mi Erdély határait a jószomszédi viszonyra és a velünk együttélő nemzetiségek jogainak tiszteletben tartására építettük fel”.51 Teohari Georgescu június 5-én Kolozsvárott drámai hangon ecsetelte, hogy a jelenlegi határok elismerésének politikai sikerét a kormány azzal érte el, hogy a románságéval azonos szabadságjogokat biztosított a nemzetiségeknek. „Ami itt ma a románság nevében történik, az gaztett és a kormány nem engedheti meg — mutatott rá a kommunista belügyminiszter —, hogy a román nép öngyilkosságba sodorja magát.”52 Vasile Luca a bukaresti magyar diplomáciai misszió egyik tagjával folytatott 1946. május 26-i beszélgetése során elsősorban az MKP-t hibáztatta, amely a magyar revíziót támogató magatartásával szembehelyezkedett a Szovjetunió akaratával. Hiszen a Szovjetunió az adott politikai helyzet józan felmérésből foglalt állást Románia határai mellett, illetve nem is annyira a román határok mellett, mint inkább a határkérdés felvetése ellen, hogy ezzel a békés nemzetközi kibontakozás útjából kikapcsoljon egy olyan mérgező anyagot, amely a nemzetközi reakció kedvenc fegyverei és zavartkeltő eszközei közé tartozik. Magyarország a jelenlegi világpolitikai konstellációban leghelyesebben akkor cselekedett volna, ha a szomszédaival fennálló problémáit gazdasági téren igyekezett volna megoldani és a területi kérdést későbbi időpontra halasztotta volna.53 A Románia számára kedvező döntést a koalícióban levő liberálisok sajtója a németek ellen vívott háborúban hozott nagy áldozatokkal és a nemzetiségek között meghonosított jogegyenlőséggel magyarázta.54 Ugyanez a sajtó a kolozsvárihoz hasonló megnyilatkozások gyökeres elfojtását kérte.55 Ehhez lényegében csatlakozott a román szociáldemokrácia központi lapja is, amely a következőket írta: „Most, amikor Párizsban a Romániával kötendő békeszerződésről folyik a vita és amikor bizonyos feltételek megvalósításától függ az ország belső helyzete, a kolozsvári cselekmények elkövetőit nem lehet csak egyszerű kihágásért felelősségre vonni, mert ők a nemzet árulói.”56 A Külügyminiszterek Tanácsának 1946. május 7-i állásfoglalása után Nagy Ferenc miniszterelnök — mintegy utolsó lehetőségként — a nyugati szövetségeseket próbálta megnyerni a magyar békecélok támogatására. A kormányküldöttség nyugati útjának első állomása az Egyesült Államok volt.57 A washingtoni fogadtatás külsőségeiben látványos volt, s e tekintetben valóban nem hagyott kívánnivalót maga után. Nagy Ferencnek és a 192