Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1987 (14. évfolyam)
1987 / 5. szám - MAGYARSÁG ÉS MAGYARORSZÁG-KÉP - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés
békekonferencia elé terjesztendő békeszerződés-tervezeteket, amelyeket a külügyminiszter-helyettesek készítettek elő. A külügyminiszter-helyettesek londoni tanácskozásán 1946. március 11-én kezdték meg a román és 27-én a magyar békeszerződés-tervezet vitáját. A szovjet képviselő többek között azt javasolta, hogy mind a két tervezetben szerepeljen egész Erdély Romániához való tartozása, és a Szovjetuniónak az a joga, hogy csapatokat állomásoztasson Románia és Magyarország területén az ausztriai szovjet megszállási övezet utánpótlási vonalainak a biztosítására. A brit küldöttség attól tette függővé a trianoni határ visszaállításához való hozzájárulását a két állam vonatkozásában, ha ezzel egyidejűleg minden irányban rögzítik Románia államhatárait. Az amerikai fél pedig azt indítványozta, hogy az Erdéllyel kapcsolatos szovjet javaslatot a következőkkel egészítsék ki: „Az 1940. augusztus 30-i bécsi döntés semmisnek és meg nem történtnek nyilvánítandó, fenntartva a lehetőséget arra, hogy a román és a magyar kormány közvetlenül tárgyaljon egymással a határ olyan kiigazításáról, amely jelentősen csökkentené az idegen uralom alatt élő személyek számát.”36 1946. április 16-án a külügyminiszter-helyettesek megállapodtak abban, hogy Románia és Magyarország viszonylatában az 1938. január 1-jei határ visszaállítását javasolják. Nem egyeztek meg viszont egy szovjet javaslat („ezzel Erdély egésze Románia területéhez csatlakozik”) és egy amerikai módosító indítvány („ugyanakkor a szövetséges és társult hatalmak készek elismerni a román—magyar határ minden olyan kiigazítását, amelyben a közvetlenül érdekelt felek utólag kölcsönös megállapodásra juthatnak, és amely jelentős mértékben csökkentené az idegen uralom alatt álló személyek számát”) beiktatásáról a békeszerződés-tervezetek szövegébe.37 A Külügyminiszterek Tanácsának 1946. május 7-i ülésén a román békeszerződés-tervezet vitája kapcsán Molotov, illetőleg Byrnes kölcsönösen visszavonták a fentebbi javaslatokat és román—magyar viszonylatban az 1938. január 1-jei határ visszaállításában egyeztek meg. Ennek a lényegén mit sem változtatott az a körülmény, hogy Puskin, a budapesti szovjet követ az Egyesült Államok külügyminiszterére,38 Byrnes külügyminiszter pedig a szovjet külügyminiszter hajthatatlanságára hivatkozott, amikor a szóban forgó döntés megszületését indokolta.39 Molotov 1946. május 28-i nyilatkozatában megerősítette, hogy a párizsi külügyminiszteri értekezleten kijelölt határok gyakorlatilag véglegesnek tekinthetők/'0 Gyöngyösi János 1946. május 13-án jegyzékkel fordult a szövetséges nagyhatalmak budapesti diplomáciai képviseleteihez, és abban a következő alapelveken nyugvó békerendezés megvalósítását kérte: a) a nemzetiségi és területi kérdés összhangba hozatala; b) a gazdasági és kulturális 189
